Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Szoborszentelés Mindszenten

magokat és a nővér is leszállt a vonatról, kísérőink láthatóan megzavarodtak. A festő és a szerelő futottak a nővér után, a női ÁVH-s pedig minket tartott szemmel. Mikor a nővér viszszajött, beültünk a másodosztályú fülkébe. Azt hittem, hogy itt, ahol teljesen egyedül voltunk, tudunk majd kicsit pihenni, hiszen a bíboros édesanyja és én is fáradt voltam - ő az ünnepség, én pedig a vizsgáztatás miatt. Az eddigi három kísérő is eltűnt mellőlünk. Győrtől Budapestig az éjfél utáni órákban viszont egy pincér zavart bennünket. Tizenöt-húsz percenként benyitott a fülkénkbe, és néha komolyan, máskor meg nevetve kínálta az italokat. Még most is látom magam előtt gonosz vigyorát, amint hajnali három óra körül hangosan benyit hozzánk és kajánul bekiabálja: Tálalva van!

Hajnalban érkeztünk meg a Keleti-pályaudvarra, ezért egy ideig az állomáson várakoztunk. A festő, a szerelő és a női ÁVH-s pihenten és átöltözve a váróterem egy másik sarkában ültek velünk szemben. Mikor gondoltuk, hogy most már a szatmári nővérek Délibáb utcai házát nyitva találjuk, felszálltunk egy arrafelé induló villamosra. Kísérőink követtek bennünket, beültek ugyanabba a villamosba, és eljöttek velünk egészen a Délibáb utcai házig. Megnézték, melyik házba megyünk be, majd továbbálltak.

170 —