Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Szoborszentelés Mindszenten

1 nek módjában állna segíteni, nem akarnak, viszont akik sze­retnének, nem tudnak. Egyedül az Úr Jézus szentséges szívé­ben bízom, ezért őt kértem, hogy ha méltónak talál, áldozato­mért adja meg, hogy felkereshessem börtönben lévő fiamat, és tartsa életben ellenségei kezében. Szomorúan és csalódottan írja levelét New York-i ismerősé­nek 1950. április 11-én: „Nagyon soká küldöm ezt a levelet. Azért húzódott ilyen soká, mert ezidőtájban vártam, hogy szegény fiamhoz beengedjenek és írhatok valami kis örömet. De nagyon csalódtam, mert nem engedtek be hozzá. Még csak azt sem tudhatom, hogy hol van. Két hetet töltöttem Budapesten és ezalatt kérelmeztem kérvény által és mentem a mi­nisztériumba, de még csak szóba se álltak velem. így hát nekem, sze­gény 76 éves anyának két vagy háromszáz kilométer távolságban vonaton kellett megtenni az utat. Mégsem eresztettek a gyermekem­hez. Nagyon szomorúan jöttem haza." Amikor Andrea nővér édesatyja temetése után Szombat­helyre érkezett, Budapestről azt a hírt hozta, hogy Mindszenty bíboros életben van. Édesanyjának Pesti Jánost kell keresnie az Igazságügyi Minisztériumban. A bíboros édesanyjának bu­dapesti útját igyekeztünk jól előkészíteni és inkább kissé ké­sőbb, csak május 25-én indultunk, hogy a kilátásba helyezett látogatásra biztosan sor kerülhessen. A minisztériumban most valóban fogadták. Az ügyosztályvezető, Pesti János magatar­tásából, hangjából, de mindenekelőtt kijelentéseiből arra kö­vetkeztetett, hogy a fia életben van. Arra a kérdésre, hogy fia egészséges-e, Pesti azt felelte, hogy jól van. Amikor rátértek a látogatás engedélyezésére, Pesti azt mondta, hogy még egy ki­csit várnia kell, mivel a látogatást nekik is elő kell készíteni. Azt ajánlotta, nyugodtan utazzon haza, és otthon várja meg az engedélyt. Elfogadta a hozott csomagot, sőt még egy nagyobb, 165

Next

/
Thumbnails
Contents