Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Szoborszentelés Mindszenten

íróasztalra helyezhető fényképet is, amely pár nappal koráb­ban készült a prímás édesanyjáról Szombathelyen. Nagy ered­ménynek számított mindez a nyolc hónapon át tartó gyötrő bizonytalanság után. Amikor hazaérkezett, már a Jézus Szíve szobor is ott volt Mindszenten. Felállították a templomban. Az ünnepélyes szo­­bormegáldást Jézus Szíve ünnepére tűzték ki, amely 1950-ben június 16-ra esett. A környékbeli papság is szép számmal meg­jelent egy-egy csoport hívővel. A templom zsúfolásig megtelt, több százan álltak a bejáratok előtt és a templomtéren is. A teo­lógiai főiskolán többen vizsgáztak, ezért én nem vehettem részt az ünnepségen. Dél körül lehetett, amikor telefonhoz hív­tak. A mindszenti plébános volt a telefonnál és közölte velem, hogy a prímás édesanyja másnapra megkapta a látogatási en­gedélyt. Ennek értelmében másnap reggel kilenckor kell jelent­keznie az Igazságügyi Minisztériumban. Már átnézték a menet­rendet, és csak egyetlen lehetőséget találtak. Mi utazzunk a délutáni autóbusszal Mindszentre, és ott csatlakozik hozzánk a bíboros anyja. Ezzel az autóbusszal Zalabérig mehetünk. Ott átszállunk egy vonatra, amely Celldömölkig visz bennünket, onnan pedig elérjük a Szombathely-Budapest közt közlekedő személyvonatot. Ezzel reggel öt órakor leszünk a Keleti pálya­udvaron. Nyomban üzentem Andrea nővérnek, hogy készül­jön fel, mert a bíboros édesanyjával utazunk Budapestre. Az utat emiek a körülményes menetrendnek megfelelően tet­tük meg. Mindszenten felszállt a bíboros édesanyja. Az egyik első kérésem az volt, hogy mutassa meg a táviratot. A távirat Grősz érsektől jött, mivel a minisztérium rajta keresztül érte­sítette a bíboros anyját, amikor pedig megtudtam azt is, hogy a táviratot a szoborszentelés után adták át neki, még inkább *—■ 166 •—3

Next

/
Thumbnails
Contents