Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Elvesztettem az egyetlen fiamat

jában drámai tettéhez mért nagy erényei: Istenbe vetett rendíthetetlen hite és reménye, az Egyházért és hazáért magát feláldozni bármikor kész szeretete, személyes igénytelensége, az igazsághoz és az elvekhez való töretlen ragaszkodása.

A sajtó, elsősorban a keresztény lapok nemcsak a kirakatpert tárgyalták, hanem a bíboros egyéniségét és erényeit is igyekeztek megmutatni olvasóiknak. Az emberek ebből kezdték megsejteni, hogy tulajdonképpen egy újfajta vértanúságról beszélhetünk a budapesti kirakatper kapcsán. Ez az új mártíromság az Egyház eddigi kétezer éves történelmében eddig ismeretlen volt. Az új idők hóhérai a hitvallókat nem kínozzák azonnal halálra, hanem előbb megalázni igyekeznek őket egy olyan borzalmas eljárással, amely alatt a bámészkodó tömeg előtt még a vértanúság pálmáját is kiragadják áldozataik kezéből. A kommunizmus így mutatta meg sötét arcát a keresztény tömegek előtt. Egy történelmi pillanatra bekövetkezett, amit Mindszenty bíboros remélt: felrázta és figyelmeztette áldozatával a kereszténységet a rá leselkedő nagy veszélyről.

Kétségtelen, hogy a Mindszenty-per sokat ártott a világkommunizmusnak, hiszen a szabad világban a kommunizmus vezetőit mindenütt nehéz helyzetbe hozta. Ezért volt annyira fontos számukra, hogy a kirakatper után a lehető legrövidebb időn belül megmutassák a prímást édesanyjának és budapesti helynökének, Witz Béla prelátusnak. Sőt a prímás édesanyjának New Yorkba írt leveleit is átengedték a vasfüggönyön, hogy odaát is lássák: Mindszenty bíboros életben van és jó egészségnek örvend. Ez utóbbi hírt különösen szorgalmasan terjesztette Witz érseki helynök. A bíboros édesanyja viszont szűkszavúan nyilatkozott a látogatásról, s ha a fiáról beszélt, azokat a sérelmeket is megemlítette, melyek őt érték a kom— 152