Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Elvesztettem az egyetlen fiamat

munisták részéről. 1949. március 3-án íródott és New Yorkba küldött levelében is ezzel az okos tartózkodással ír első börtönlátogatásáról:

„A múlt héten voltam nála - írja többek közt s nagy nehezen beszélhettem vele néhány szót. Nem engednek be hozzá senkit és csomagot sem lehet neki beadni. Azt sem tudom, hogy mire gondoljak, hogy mi is történik vele, hogy meddig tartják még fogva szegény fiamat. Igen sokszor gondolok a kedves amerikai testvérekre, akik annyiszor rám gondolnak és minket szeretetben ajándékkal és imáikkal elhalmoznak. Bizony nagyon szomorú vagyok. Talán csak azért tudok valahogy létezni, hogy értem is imádkoznak. "5

Erezhető az édesanya aggodalma, amely arra ösztönözte, hogy minél gyorsabban szerezzen újabb látogatási engedélyt. Erre én is biztattam, Budapesten pedig Farkas ügyvéd és Erzsébet nővér jártak el a hatóságoknál. A legtöbb kérvényre nem jött válasz. Ha Erzsébet nővérrel vagy Farkas ügyvéddel szóba álltak, csak annyit mondtak: meg kell várni a februári ítélet jogerőre emelkedését, és akkor tudnak majd háromhavonta látogatási engedélyt adni. Persze a bánatos anya nehezen tudott várni, és áprilisban felutazott Budapestre, hogy személyesen keresse fel az illetékes hivatalokat. Erről az útjáról május 22-i, New Yorkba küldött levelében a következőket írta:

„Most már nem tudom, hogy mire gondoljak. Felutaztam április 26-án Budapestre, de sajnos, hogy a fiammal mégsem beszélhettem. Nem engedtek be hozzá. Úgy kellett visszajönnöm, ahogy elmentem, főképpen 300 kilométeres távolságot 75 éves létemre nem mindegy megtenni. Ezek a gondok rettenetesen megviselnek. Sokszor felsóhajtok, hogy hová is forduljak. Csak az Úr Jézust és az ő Szent Anyját kérem, hogy segítsenek a szenvedésben, keserűségemben."

— 153 —