Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
Elvesztettem az egyetlen fiamat
Jól ismerjük ennek a kitűnő főpásztornak érdemeit, ismeretes előttünk tiszta és rendíthetetlen hite; ismerjük a keresztény tanítás oltalmazásában és a vallás szent jogainak védelmében tanúsított apostoli bátorságát. Nem vádra és becsmérlésre ad okot, hanem ellenkezőleg dicséretre, hiszen főpásztori hivatala éber gyakorlásának kell tulajdonítani azt, hogy kötelességének érezte bátor és rettenthetetlen szívvel ellenállni, amikor látta, hogy az Egyház szabadságát mindig jobban korlátozzák és sokféleképpen szűkítik, és mindenekfelett amikor látta, hogy miként vetnek gátat a hívek nagy kárára az egyházi tanításnak és szolgálatnak, amelynek nemcsak a templomokban van helye, hanem azokon kívül is a hit nyilvános megnyilatkozásai alkalmával, az alsó és felsőfokú iskolákban, a sajtóban, a búcsújáróhelyekre irányuló zarándoklatok alkalmával és a katolikus egyesületek keretében."3 A magyar püspöki kar a kommunistákkal folytatott előkészítő megbeszéléseket megszakította, és a kormány tudomására hozta, hogy a január 8-ra kitűzött tárgyaláson a főpásztorok nem jelenhetnek meg. Elhatározásukról egy rövid körlevélben a híveket is értesítették: „Az Egyház és állam viszonyának közismert állapota - mondja többek között a körlevél - nem engedi meg, hogy önmagunk járjunk csak el, hanem parancsolólag megköveteli, hogy Egyházunk törvényei szerint az Apostoli Szentszékkel egyetértésben cselekedjünk. "4 Ezek után nem maradt más hátra, minthogy a kommunisták megrendezzék - megint elsietve - azt a botrányos kirakatpert, melyről az előző fejezetben már tárgyaltunk. Az emberi méltóság Mindszenty-perben elkövetett meggyalázása mélyen megrendítette a világot. Milliók figyelme fordult Budapest felé, ahol egy természeténél fogva rendkívül bátor és erélyes férfit a bolsevisták akaratbénító eszközökkel — 150
