Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A kirakatper

tében semmiféle vallomást nem tett és semmit sem írt alá. A bíboros közlései kapcsán arra a következtetésre jutottam, hogy a vég nélküli kihallgatások miatt, a vizsgálati fogság harmadik hetében fizikailag összeomlott a prímás, és valószínűleg ettől a pillanattól kezdve adagolták neki az akaratbénító szereket. Ennek kétségtelen bizonyítéka a Sárgakönyvben közölt vallomás, amelynek január 19-én történt publikálása időrendben is illeszkedik az események sorába.

A bíboros valószínűleg csak a kirakatper után mintegy kéthárom héttel nyerte vissza teljes szellemi frissességét. Erre utal például, hogy a vizsgálati fogság alatt senkit sem engedtek be hozzá. Nem látogathatta meg az édesanyja és Farkas ügyvéd sem. A kirakatper rendezői biztosítottak védőügyvédet Kiczkó Kálmán személyében, és Mindszenty bíboros testileg-lelkileg összetörve jelent meg a tárgyalóteremben a főtárgyaláson és az azt követő tárgyalási napokon is. Ez a bátor férfi félszegen és meghunyászkodva, mindig a tárgyalást vezető elnök irányításának engedelmeskedve, folyamatosan önmaga ellen vallott. Ha elfelejtette az előre betanult, rákényszerített szöveget, vagy ha megakadt, az elnök mindig kisegítette. Mély részvétet keltett, ahogy Mindszenty bíboros és a többi vádlott fáradtan és gépiesen felmondta a betanított vallomást. Valamennyi vádlott szinte kivétel nélkül önmaga ellen vallott.5

Ezért jegyezte meg XII. Piusz pápa a kirakatper után egy héttel a Szent Péter téren százezrek tiltakozó gyűlésén: „Titokzatos és fel nem fedhető behatások nélkül nem lehet megérteni ennek a főpásztornak a testi állapotát, amely váratlanul törékeny és lélekben ingatag lénnyé változtatta a természetében mindvégig erélyes embert, olyannyim, hogy viselkedése vád nem a vádlott, hanem az őt elítélőkkel szemben."6

141 —