Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A kirakatper

Az a feltevésem se bizonyult alaptalannak, hogy a Sárgakönyvvel mindenekelőtt a püspöki kart szerették volna sakkban tartani, és amíg a bíboros fogságban van, belekényszeríteni őket egy Egyház és állam közti látszattárgyalásba. Január utolsó napjaiban a püspöki kar elnöke, Grősz József levelet kapott Mindszenty bíborostól, aki arra kérte a főpásztorokat, hogy kezdjenek tárgyalásokat a kormánnyal. Első lépésként azt ajánlotta, hogy a püspökök minél többen jelenjenek meg az államelnök fogadásán február elsején, a köztársaság kikiáltásának évfordulóján.

Annak ellenére, hogy ebben a levélben tökéletesen utánozták Mindszenty prímás kézírását, a főpásztorok többsége felháborodva utasította vissza az arcátlan kísérletet. Grősz érsek, a püspöki kar soros elnöke megtiltotta a fogadáson történő részvételt. A tizenhattagú testületből négyen azonban mégis megjelentek a parlamentben: Czapik Gyula egri érsek, Drahos János esztergomi helytartó, Dudás Miklós és Hamvas Endre püspökök. A lapok másnap Czapik érsek szájába adva a következőket közölték: „A püspöki kar a kormány bölcs belátására bízza, mi történjék Mindszentyvel.”4

XII. Piusz, Grősz érsek és a püspöki kar többsége kemény ellenállásának köszönhetően meghiúsult az a bolsevista kísérlet, hogy tárgyalásokkal térhessenek ki a kirakatper elől.

Mindszenty bíboros harmincnyolc napig volt vizsgálati fogságban az Andrássy út 60-ban. Ez idő alatt senki sem érintkezhetett vele vallatóin és a kirakatper előkészítőin kívül. A Belügyminisztérium már a letartóztatása utáni harmadik napon, 1948. december 29-én jelentette, hogy Mindszenty esztergomi érsek „az eléje tárt terhelő adatok súlya alatt beismerő vallomást tett”. Ezzel szemben tény, hogy vizsgálati fogsága első két he140 —