Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
Előszó a második kiadáshoz
riad vissza." Amikor a bíboros ezen sorokat írta, vajon gondolta-e, hogy nyolc évig tartó, sötét rabságában idős édesanyja lesz egyetlen ragyogó csillaga? Ezért is fogalmazta meg emlékiratában: „Nem tudok elég hálás lenni Istennek, hogy őt adta nekem és hogy életem legnehezebb időszakában is ott állhatott mellettem. O már rég beérett kalász volt az örökkévalóságra, de Isten - irántam való irgalomból - meghosszabbította életét." Midszenty bíboros az 1956-os forradalmat követően először édesanyjának írt drámai hangvételű levelet, amelyben a vértanúság lehetőségét is felvállalta: „Drága Édesanyám! Hogy népemnek használjak, orosz páncélosok közt mentem az amerikai követségre egy - nem a régi - papommal. Ha nemzetközi jogot még tartják, itt területenkívüliség vesz körül. Isten eddig csodásán védett: Kőhidán a vésztörvényszéken, október 30-án szabadulásom - minden ár nélkül - a rétsági honvédtisztek által; ahogy idejutottam, pedig figyeltek. De kész vagyok, ha kell, életemet adni. Édesanyám, ha úgy lenne, ne gyászoljon engemet (csak odaát találkozásunkért imádkozzék!). Muhi, Mohács, II. világháború elvitt egy-egy elődömet. Kelet meg ránk zuhanhat úgy, hogy nem lehet csodálkoznunk, ha megint egy esztergomi érsek rámegy. Az útvonal és a hősies főváros fogadtatása, a Szentatya sürgönye, de különösen a nemzeti életerő jelentkezése boldoggá tesz. Úgy érzem, nem hiába éltem és tűrtem. Húgaimat, övéiket szeretettel áldom. Tegyenek fenyőből koszorút, kevés virággal, édesapám sírjára helyettem. Családomban maradjon mindenki hű hitéhez, hazájához. Édesanyámnak megköszönök mindent, amit egész életemen át, főként, amit rabságom idején tett. Nincs több ily édesanya. Csókolja fia: f József Budapest, 1956. november 7." A követségen az édesanya negyedévenként látogathatta meg a bíborost, karácsonykor, húsvétkor, Péter-Pál ünnepén és szü-10 —1