Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Előszó a második kiadáshoz

ret idején. Utolsó találkozásukra 1959 karácsonyán, a követség épületében került sor.

1960. február 5-én a bíboros szemüvege eltört. Csak rózsafüzért tudott imádkozni, szentmiséjét nehézkesen, nagyítókkal olvasva tudta elvégezni. Édesanyját, mint mindig, belefoglalta az élőkért való megemlékező részbe, pedig ekkor már a halottakért szóló könyörgésben kellett volna említenie nevét. Amikor a követségi titkár egy sürgönnyel lépett be hozzá, még mielőtt megszólalhatott volna, a bíboros csak ennyit mondott: „Édesanyám meghalt." „Nagyon, nagyon szegény, s annál is szegényebb lettem" - írta emlékirataiban. - „Egész életemből hiányozni fog most már: leesett a mi családunk koronája. Prohászka püspök írja anyja halálakor: eltört a drága kehely, amelyben Isten a te lelkedet a világra adta. Amikor Virág pécsi püspöknek leégett a temploma és az édesanyja is meghalt, akkor azt mondta: két szentélyem hamvadt eV. Az én anyám zord idők csillaga volt és szomorúságomban néha már csak az őfénye vigasztalt. Most elment a csillag. Elhívta az örökkévalóság nagyobb fénye."

Mindszenty bíboros Az édesanya című könyvében írja: „Az emberi szív egyik legnagyobb gyötrelme, ha tilalom állja útját, hogy az édesanyja sírjához mehessen." Ezt a fájdalmat neki is át kellett élnie. Nem állhatott ott haldokló édesanyja ágyánál és nem zárhatta le azt az áldott szemet, amelyet oly sokszor árasztottak el könnyek éppen az ő tragikus sorsa és szenvedései miatt. A temetésre küldött koszorúját az olasz követ és felesége a francia követ nejével vitték el a sírhoz. A koszorú szalagján ez a rövid mondat állt: „Hálával, fájdalommal, a viszontlátás reményében."

Emlékirataiban édesanyja sírjáról így írt a bíboros: „Nemcsak szegény vagyok, de örök tartozásomat is érzem azzal a sírral szemben,

11