Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Az anyai szorongás

Zakar vett néhány süteményt, megitta a teáját és elbúcsúzott. Mindszenty bíboros figyelmeztette, hogy töltse pihenéssel a rövid időt: kapcsolódjon ki, tegyen nagy sétákat az árnyas bakonyi erdőkben és aludjon sokat. Egy hét múlva, amikor majd megy vissza Esztergomba, felveszi a borsodpusztai kolostorban.

Zakar távozása után hárman maradtunk a tágas szobában, amelyből egy nagy ablak az utcára, egy kisebb pedig az udvarra nézett. Én ültem az utcára néző ablakkal szemben, így szemmel tarthattam, mi történik az utcán. Két kerékpározó fiatalemberre lettem figyelmes, akik a ház elé érve lelassítottak, közelebb jöttek az ablakhoz, és benéztek a szobába. Egy harmadik, ismeretlen férfi pedig az utcai kerítésre támaszkodott, onnan nézte, kik tartózkodnak a szobában.

Mivel a faluban jóformán mindenkit ismertem, úgy gondoltam, a titkosrendőrség emberei lehetnek. Ennek csupán az mondott ellent, hogy a titkosrendőrség emberei eddig Mindszenten kerülték a feltűnést. Korábban is előfordult, hogy a bíboros megérkezésével egy időben az iskola vagy a jegyzőség váratlanul „ellenőrt" kapott, aki addig szokott ott maradni, amíg Mindszenty is szülőfalujában tartózkodott. Ezek az „ellenőrök" azonban soha egyetlen szóval vagy gesztussal sem árulták el, hogy a prímás megfigyelésére küldték oda őket. Ellenkezőleg, buzgó hivataloskodással még a gyanút is igyekeztek elterelni magukról.

Az idegen férfiak megjelenése és feltűnő viselkedése nyugtalanított, ezért elhatároztam, hogy utánanézek, mikor és honnan jöttek. Felkeltem az asztaltól, és engedélyt kértem a távozásra azzal, hogy átmegyek a templomba a napi zsolozsmából még hátralévő részt elvégezni. A gazdasági épületek irányába,

104 —