Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Előszó a második kiadáshoz

és lélekben vele volt az Andrássy út 60-ban, a Markó utcában és az ítélethirdetéskor is. Látta és hallotta a fia körül tomboló rágalomözönt, mégsem tehetett semmit meghurcolt fiáért, akiért az életét is odaadta volna. Csak elítélése után látogathatta meg a bíborost.

A börtönévek alatt néhány alkalommal - miként 2000 esztendővel ezelőtt a Fájdalmas Anya is találkozhatott fiával a keresztúton - átölelhette rabságban sínylődő fiát. Vallotta, hogy az új idők hóhérai a hitvallókat nem kínozzák azonnal halálra, hanem egy megalázó eljárás során a vértanúság pálmáját is kiragadják áldozataik kezéből. Az édesanya egy-egy látogatás után beszámolt arról, hogy fiát milyen állapotban találta. Saját vívódásait így fogalmazta meg: „Épp úgy dobog a szívem, mint szegény szenvedő fiamé, aki a fogságban szenved. Ót is az Úrjézus szívébe ajánlom és a Szűzanya oltalmába. Szomorúan élem én az időt, az én számomra nincsen semmi vigasztalás a földön, mert elveszítettem egyetlen fiamat, kivették karjaim közül. Egyedül az Úrjézus szentséges szívében bízom, s őt kérem, ha méltónak talál, áldozataimért adja meg, hogy újra felkereshessem a börtönben fiamat és tartsa életben ellenségeinek kezében."

A sok megpróbáltatás közepette az vigasztalta, hogy fiát a börtönben életben találta. Tizenháromszor tett kísérletet eredménytelenül, hogy fiát láthassa, végül a Gyűjtőfogházban háromszor tudott találkozni vele. Ezekről a látogatásokról levélben számolt be dr. Géfin Gyula rektor úrnak.

Mindszenty bíboros prófétai látomásként a következőket jegyezte le Az édesanya című könyvében: „Barátaid, ha bajba jutottál elfelednek. A börtönajtóban csak édesanyád vár. Finomlelkű anya a börtönök, fegyházak mélyén. Egyedül ő lép utánad oda. És ha a börtönnél mélyebben vagy, fegyház, siralomház örvényében, ő nem