Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XVII. Fej. Az Ur imádságának záradékáról
539 élvezik. „Reggel eléd állok, igy szól a próféta,1) és nézek, mert nem vagy te gonoszságot kedvelő Isten.“ Minél inkább tudják ezeket az emberek, annál nagyobb tisztelettel és áhítattal dicsőítik Istent, annál örvendetesebben érzik is, mily kedves az Ur és mily igazán boldogok mind, kik benne bíznak s ama tündöklő világosságtól körülvéve átlátják, mily parányi az ő alacsonyságuk és mily nagy az Isten fensége. Mert szent Ágoston*) szabálya szerint: „Ha ismerlek téged, ismerem magamat.“ Azért saját erejükben nem bízván, egészen Isten jóságára hagyják magokat, épen nem kételkedvén, hogy az őket amaz atyai és csodálatos szeretettel átölelvén, bőségesen megad nekik mindent, a mi az életre és üdvösségre szükséges; azért szívvel érezhető, imádságban kifejezhető legnagyobb hálával fordulnak Istenhez, mint a nagy Dávidról olvassuk, ki, midőn igy imádkozott:3) „Szabadíts meg engem minden üldözőimtől és ments meg engem,“ igy fejezé be: „Hálát adok az Urnák az ő igazsága szerint és zengeni fogok a folséges Ur nevének.“ III. Miitép történik, hogy a szentek imájolcat félelemmel kezdve, örvendezéssel fejezik he? Számtalanok a szenteknek olyan imádságai, melyeknek kezdete félelemmel teljes, befejezése pedig jó réménynyel és örömmel áradozik ; de e nemben csodálatosan kitűnnek magának Dávidnak imái. Mert midőn félelemtől zaklattatva igy kezdő imádkozni:4) „Sokan támadnak ellenem, sokan mondják lelkemnek: nincs neki szabadulása az Istenben:“ megerősittetve sörömmel eltelve nem sokára utána tevő:5) „Nem félek az engem környező nép ezreitől.“ Más zsoltárban ismét, miután nyomorúságát megsiratta, végre, Istenben bízva, hihetetlenül örvend az örökké tartó boldogság reményével:6) „De e miatt, — úgymond, — békességben alszom és megnyugszom.“ Mit mondjunk ahhoz:7) „Uram ! ne feddj meg engem busulásodban és haragodban ne dorgálj meg engem.“ Elképzelhető, mily reszketés és félelem közt mondá a próféta ezeket. Ellenben mily bizalomteljes és örvendező lélekkel a következőket:8) „Távozzatok tőlem, — úgymond,— mindnyájan, kik, gonoszságot cselekesztek; mert meghallgatta az Ur 1 5. zsolt. 5, s) Sz. Ágoston magánbesz. 2. k. 1. f. 3) 7. zsolt. 2.18. *) 3. zsolt. 2. 3. 6) 7. v. 6) 4. zsolt. 9. ’) 6. zsolt. 2. 8) 9. v. 34
