Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XV. Fej. A hatodik kérésről

XII. Isten jótéteményei néha kísérteibe visznek bennünket.

Továbbá kísérteibe visz bennünket Isten, midőn az ő jótéteményeivel. melyeket az üdvösségre adott, romlásunkra visszaélünk s az atyai vagyont, mint ama tékozló tin,1) elpazaroljuk, „tobzódva élve,“ kívánságainknak hódolván. Azért elmondhatjuk, mit az apostol2) a törvényről mondott: „Úgy találtaték, hogy a parancs, mely életre adatott, nekem halálomra lett.“ Alkalmas példa erre Ezekiel3) tanúsága szerint Jeruzsálem, melyet Isten mindenféle ékességgel gazdagon feldíszített, úgy, hogy Isten ugyanazon próféta által monda: „ólért tökéletes voltál az én ékszerem által, melyet rád adtam vala:“ s mégis azon isteni ajándékokkal elhalmozott város nemcsak hálaadó nem volt a vele annyi jót tett és tevő Isten iránt, és a mennyei jótéteményeket nemcsak nem használta a boldogság megszerzésére, mely ezélra azokat nyerte, hanem inkább az Isten mint atya iránt legnagyobb hálátlansággal eltelve, a mennyei javak reményét és gondolatát elvetve, csak a jelennek élt dobzódásban és gonoszságban: a miről Ezekiel ugyanazon fejezetben bővebben értekezik. Azért ép ilyen hálátlanok Isten iránt azok, kik ama bőséges eszközöket, melyet Isten a jótettek végzésére kezükre szolgáltat, bűnös cselekedetekre használják, miután Isten ezt megengedi.

XIII. Miképen kell érteni a szentirás azon szavait, melyekben Istennek ezen megengedéséről oly igéket találunk, melyek cselekvést fejeznek lei ?

De a szentirás ama szokását gondosan figyelembe kell venni, mely szerint néha az Isten részéről történő ezen megengedés oly szavakkal jelöltetik meg, melyek ha tulajdon értelemben vétetnek, Istenben mintegy cselekvést fejeznek ki. Alert Mózes II. könyvében olvassuk :4) „Alegkeményitem Fáraó szivét;“ Izaiásnál5) pedig: „Vakítsd meg e nép szivét:“ és a Rómaiakhoz igy ir az apostol :*) „Azért Isten a gyalázat indulataira s elvetemült gondolataikra hagyá őket.“ Ezen és más hasonló helyeken Istennek, nem cselekvéséről, hanem megengedéséről van szó.

*) Luk. 15, 13. 2) Rom. 7. 10. 3) Ezek. 10, 14. 4) Móz. II. 7, 3. 6) Izai. 0, 10. 6) Rom. 1. "20. 28.

516