Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XV. Fej. A hatodik kérésről
517 XIV. Az imádság ezen részében nem azt kérjük, hogy minden kísértéstől egészen mentek legyünk, hanem, hogy a kísértésekben Isten betűiünket el ne hagyjon. Ezek kifejtése után nem lesz nehéz megérteni, mit kérünk az imádság e részében. Nem azt kérjük, hogy épen ne kisértessünk ; mert az ember élete folytonos harcz e földön. És ez hasznos és üdvös az emberi nemnek; mert a kisértésekben magunkat, azazerőnket megismerjük, azért meg is alázzuk magunkat Isten hatalmas keze alatt s férfiasán küzdve várjuk a dicsőség hervadhatlan koronáját. „Mert1) a ki bajvivásban küzd is, nem koronáztatik meg, ha csak szabály szerint nem küzd,“ és, mint szent .Jakab mondja:2) „Boldog ember, ki a kisértést kiállja, mert ha hűnek találtatik, elnyeri az élet koronáját, melyet Isten az őt szeretőknek igére.“ Ha némelykor elleneink kisértéseitől szorongattatunk, nagy vigaszul szolgál azon gondolat, hogy „főpapunk3) olyan, ki szánakozhatik erőtlenségünkön, ki megkisértetett mindenben.“ Mit kérünk tehát itt? Azt, hogy az isteni oltalomtól elhagyatva, a kisértésekbe vagy megcsalatva bele ne egyezzünk, vagy legyőzetve azoknak ne engedjünk; hogy Isten kegyelme velünk legyen, mely a bajokban megújítson és erősítsen, midőn saját erőnk elhagy bennünket. XV. Hogyan kell kísértéseinkben Istentől segítséget kérnünk ? Azért általában a kísértésekben Isten segítségét kell kérnünk, különösen pedig midőn egyes kísértéstől gyötörtetünk, az imában kell menedéket keresnünk; mint Dávidról olvassuk, hogy a kisértés minden nemében igv cselekedett; mert a hazugság ellen4) igy könyörgött: „Ne vesd el számból soha az igazság igéjét:“ a fösvénység ellen ily módon:“) „Hajtsd szivemet a te bizonyságaidra, és nem a fösvénységre.“ Ez élet hiúságai és a kívánságok ingere ellen pedig ezen imával ólt :G) „Fordítsd el szemeimet, hogy ne lássák a hiúságot.“ Azt kérjük tehát, hogy a kívánságoknak ne engedjünk, a kisértések elviselésében el ne lankadjunk, az l'r útjáról le ne térjünk, hogy a viszontagságban épen úgy megtartsuk a lelki egyensúlyt és állhatatosságot mint *) *) Tim. II. 2, 5. 2) Jak. 1, 12. 3) Zsid. 4, 15. 4) Zsolt. 118. 43. 6) Ugyanott 36. 6) Ugyanott 37.
