Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XV. Fej. A hatodik kérésről
515 emlékezetére. Ugyanazon értelemben mondatik Tóbiásról:‘) „Mivel kedves valói az Istennél, szükséges volt, hogy a kísértés megpróbáljon téged“. X. Hogyan kísérti az ördög az embereket? Rosszra kisértetnek az emberek, mikor a vétekre és kárhozatra viszi őket a sátán: a mi az ő különös tiszte. Mert ő azért kísérti az embereket, hogy őket rászedje és veszedelembe ejtse. Azért a sz. Írásban2) „kisértőnek“ mondatik. Ezen kísértésekben pedig majd a benső ösztönöket ingerelve, a lélek vágyait és indulatait használja segédeszközökül, majd kívülről támadva meg, külső dolgokkal él, még pedig vagy olyanokkal, melyek kellemesek előttünk, hogy felfuvalkodottakká vagy a melyek kellemetlenek, hogy csüggedőkké tegyen bennünket; néha eszközül használja a gonosz embereket, főleg az eretnekeket, kik „a mirigy székében ülve“3) a gonosz tanok halálos magvait hintegetik, hogy azokat, kik már magoktól hajlandók a rosszra s az erény és gonoszság közt semmi választást és különbséget nem tesznek, ingadozókká tegyék és veszélybe sodorják. XI. Mikép vitetik valaki kísérteibe Y Kísérteibe vitetünk, mikor a kisértet által legyőzetiink. Kétfélekép vitetünk kísérteibe: először, mikor megingatva azon rosszba rohanunk, melyre valaki kísértve sarkal bennünket. De Isten eképpen senkit sem visz kísérteibe; mert Isten a vétket nem akarja, sőt inkább gyűlöli azokat:4) „Kik gonoszságot cserkesznek“. így sz. Jakabnál is Írva van „Senki ne mondja, midőn kisértetik, hogy Istentől kisértetik : mert Isten . . . rosszra senkit sem kiséri“. Továbbá kísérteibe visz bennünket az is, a ki önmaga nem kisért ugyan, sem pedig megkisértetésiinkre okot nem ad, de nem gátolja meg a kisértést, bár megakadályozhatná. hogy megtörténjék, vagy nem gátolja meg, hogy a kísértetektől legyőzessünk. Eképen Isten megengedi ugyan a jókat és jámborokat kísértetni, mindazáltal kegyelmével gyámolitani meg nem szűnik. Néha mégis Isten igazságos és titkos ítélete folytán, gonosz tetteink következtében, magunkra hagyatva elesünk. *) Tob. T2,13. a) Máté 4, 3. s) Zsolt. 1, 1. *) Zsolt. 5, 7. 6) Jak. 1, 13. 33*
