Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XIII. Fej. A negyedik kérésről
491 IX. Kimutatása annak, hogy lehet Istentől múlandó javakat kérni. Azért épen nem kell azokra hallgatni, kik azt állítják, hogy a kér. embernek nem szabad Istentől ez élet földi javait kérni. Mert ezen tévtant a sz. atyák összhangzó tanításán kívül igen sok, mind ó, mind uj szövetségi példa megczáfolja. Jákob ugyanis fogadalmat tevén, igy imádkozék:1) „Ha velem leend az Isten és megőrizend engem az utón, melyen járok és kenyeret ad nekem ételül, és ruhát öltözetül, és szerencsésen visszatérendek atyám házához: az Ur lesz nekem Istenem, és ez a kő, melyet emlékjelül állítottam, Isten házának fog neveztetni, és mindannak, a mit nekem adandasz, tizedét neked ajánlom föl.“ Salamon is az élet biztos segédszerét kóré, midőn igy könyörgött :*) „Szegénységet és gazdagságot ne adj nekem, csak élelemre add meg a szükségeseket.“ Sőt maga az emberi nem Üdvözítője parancsolja, hogy kérjük azokat, mikről senki sem tagadhatja, hogy a test szükségeihez tartoznak. „Imádkozzatok,3) úgymond, hogy futástok ne legyen télben vagy szombaton.“ Mit mondjunk sz. Jakabról, ki azt mondja:4) „Szomorkodik valaki közületek? imádkozzék. Csendes szívvel vagyon? énekeljen.“ Mit az apostolról, ki igy szól a Rómaiakhoz:5) „Kérlek titeket, atyámfiái ! a mi Urunk Jézus Krisztus által, és a Szentlélek szeretető által, segítsetek engem az Istenhez érettem való imádságtokban, hogy megszabadittassam a hitetlenektől, kik Júdeábán vannak.“ Minthogy tehát mind Istentől meg van engedve a híveknek az emberi dolgok ezen segédszereit kérni, mind ezen tökéletes imaalakra Krisztus Urunk tanított: arra nézve sem lehet kétség, hogy ez a kérés egy a hét közöl. X. Miféle testi szükséglet értetik itt a „kenyér“ szó alatt ? Továbbá „mindennapi“ kenyeret kérünk, vagyis az élet fentartására szükségeseket, úgy, hogy a kenyér neve alatt mind a test födözésére elegendő ruházatot, mind a táplálásra elégséges eledelt értjük, akár kenyér, akár hús, akár hal vagy bármi más legyen. Mert látjuk, hogy Elizeus6) ezen kifejezéssel élt, midőn ») Móz. I. köny. 28. 20. 2) Példab. 30, 7. 3) Mát. 24, 20. 4) Jak. 5, 13. 6) Rom. 15, 30. 6) Kir. IV. K. 6. 22. 23.
