Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XIII. Fej. A negyedik kérésről

492

a királyt intó, hogy adasson kenyeret az ássziriai katonáknak, kiknek azután különféle étel adaték. Tudjuk, hogy Krisztus Urunkról is írva van, hogy bement egy fő farizeus házába szombaton kenyeret enni,1) mely ’szó jelenti mindazt, a mi az ételhez, mind a mi az italhoz tartozik. E kérés tökéletes jelentésére nézve még megjegyzendő: hogy a „kenyér“ e nevezete alatt nem fölösleges és válogatott, hanem csak szükséges,' egyszeri) élelmet és ruházatot kell érteni; mint apostol irá:2) Eledelünk lévén és ruházatunk, azokkal elégedjünk meg;“ és Salamon szerint, mint már mondottuk:3) „Csak élelemre add meg a szükségeseket.“

XI. Miért nem leérünk itt egyszerűen kenyeret, hanem kenyerünket ?

Ezen mértékletességre és takarékosságra intetünk azon szóval is, mely közvetlenül következik; mert midőn „kenyerünket mondunk, azon kenyeret szükségünkre, nem pazar tobzódásra kérjük; mert nem azért mondjuk: „mi kenyerünket,“ mintha azt saját erőnkből Isten segedelme nélkül szerezhetnék meg; mert Dávidnál4) olvassuk: „Mindnyájan tőled várják, hogy eledelt adj nekik idejében; te adván nekik, gyűjtenek ; felnyitván kezedet, minden betelik jóvalés másutt:5) „Mindenek szemei tebenned bíznak Uram, és te adsz eledelt azoknak alkalmas időben ;“ hanem mivel szükséges, és a mindenek Atyjától, a minden teremtményéről gondoskodó Istentől adatott nekünk.

XII. Fáradsággal kell a kenyeret megszereznünk, melyet kívánunk, midőn a mi kenyerünket kérjük.

A mi kenyerünknek neveztetik azért is, mivel jogosan s nem igazságtalanság, csalárdság, vagy lopás által kell megszereznünk ; mert a miket rósz uton-módon szerzünk, azok nem mieink, hanem másokéi, s igen sokszor veszedelmes azoknak vagy megnyerése, vagy bírása, vagy bizonyára elvesztése. Ellenben a próféta szavai szerint, a jámborok becsületes és fáradságos szerzeményével békés nyugalom s nagy boldogság jár karöltve.

*) Luk. 14, I. *) I. Tira. 6, 8. 3) Példab. 50. 8. 4) 103, zsolt. 27.

B) 144. zsolt. 15.