Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - IX. Fej. Az Ur imádságának bevezetéséről
453 iiak és gondviselésének az emberekre nézve, melynek tiszte és teljesítése az angyalokra bízatott, kik természetükre nézve az Isten és emberek között állanak: kitetszik ama példákból, melyek bőségesen fordulnak elő a szentirásban s bizonyítják, hogy Isten jóságából sokszor történt, hogy az angyalok az emberek szemeláttára csudálatos dolgokat műveltek, melyekből megtanulhatjuk, hogy az angyalok, a mi üdvünk őrei, számtalan oly dolgot művelnek a mi hasznunkra és üdvünkre, melyeket nem láthatunk. „Rafael angyal,“1) kit Isten adott Tóbiás mellé utitársul és vezetőül, el- és visszakisérte őt sértetlenül, segélyére is volt neki, hogy az iszonyú hal el ne nyelje és megtanította, mily erő rejlik ama hal májában, epéjében és szivében. Az ördögöt elűzte s megakadályozván és megkötvén hatalmát, azt eszközölte, hogy Tóbiásnak nem árthatott. Megtanította az ifjút a házasság igazi és törvényes jogára és használatára. Tóbiás atyjának elveszett széni ovi lágát visszaszerezte. VI. Az angyalról, lei sz. Pétert a börtönből kiszabadította. Azon angyal is,2) az apostolok fejedelmének megszabaditója, bő anyagot szolgáltat a jámbor nép oktatására az angyalok gondoskodásának és őrizetének bámulatos hasznáról, ha a lelkészek elmondják, hogy az angyal a börtön sötétségét megvilágosítá és Pétert oldalán érintvén, felkelte, bilincseit feloldá, békéit szétzúzó, intvén őt, hogy keljen fel, vevén saruit és többi ruháját kövesse őt; ha előadják, hogy ugyanazon angyal Pétert akadály nélkül kivezette az őrök közt és végre feltárván az ajtót, szabadságba helyezte. Ilyetén példákkal, mint már mondottuk, telve van a szentirási történelem; melyekből felismerjük, mily nagy azon jótétemények száma, melyeket Isten az angyalok kérése és közbenjárása által nyújt az embereknek, nemcsak valamely magán ügyben küldvén őket, hanem már születésünk óta gondviselésünket rajok bízván, és minden egyes ember üdvének őrizetére rendelvén őket. Eme tan szorgalmas kifejtéséből azon haszon fog következni, hogy a hallgatók lelkei felbátorodnak és Isten irántunk tanúsított, atyai gondoskodásának és gondviselésének megismerésére és tiszteletére buzdulnak. ‘) Tób. 12, 3. 2) Apóst. Csel. 12.
