Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - IX. Fej. Az Ur imádságának bevezetéséről
454 VII. Miből ismerhetik meg a hívek Istennek az emberekről való atyai gondoskodását? Dicsőítse és magasztalja a lelkész e helytm Isten jóságának nagyságát az emberi nem iránt; mert noha nemünk és a vétek első szülőjétől kezdve mai napig számtalan bűnökkel és gonoszságokkal bántottuk meg őt: mégsem vonja meg tőlünk szeretetét és nem szűnik meg rólunk különösen gondoskodni. És, ha róla valaki azt gondolja, hogy az emberekről elfeledkezik, esztelen az és a legméltatlanabb sértést követi el Isten ellen. Haragszik Isten Israelre, e nép káromlása miatt,- mely azt gondolá, hogy Isten elhagyta. Mert Mózes II. könyvében ina van:1) „Az Urat kísértették, mondván: Közöttünk van-e az Ur, vagy nincsen *?“ és Ezekielnól haragszik Isten ugyanazon népre, mert azt mondá:2) „Az Ur nem lát minket, az Ur elhagyta a földet.“ Ezen tekintélyek visszariaszthatják a híveket amaz istentelen véleménytől, mintha Isten az emberekről megfeledkezhetnék. Erre nézve halljuk, miképen panaszkodott Israel népe Isten ellen Izaiásnál és miképen czáfolta meg Isten annak esztelen panaszát egy szeretetteljes hasonlattal, melyben ez mondatik: :i) „Mondá Sión: Elhagyott az Ur engem, és az Ur elfeledkezett rólam.“ Kinek viszonzá az Ur Isten: „Valljon elfeledkezhetik-e az asszony magzatáról, hogy ne könyörüljön az ő méhe lián ? és hogy ha ez elfeledkeznék is, ón mégsem feledkezem el rólad.“ VIII. Első szülőink példája mutatja Istennek irántunk való jóságát. Ámbár ez a felhozottakból elég világosan kiderül, mindazáltal a hívek teljes meggyőzésére, hogy Isten az emberekről soha sem feledkezik meg, soha sem vonja el tőlük atyai szeretőiét, a lelkészek a dolgot az első emberek világos példájából bizonyítsák be, kikről hallva azt, hogy az Isten parancsának megvetése és megszegése után keményen kérdőre vonattak s ama borzasztó ítélettel sujtattak :4) „Átkozott a föld a te munkádban ; fáradsággal eszel abból életed minden napjain. Töviseket és bojtorványokat terem neked és a föld veteményeit eszedők látva, *) Máz. II. K. 17, 7. 2) Ezek. 8. 12. 8) Izaiás 49,14. és kíiv. 4) Móz. I. K. 3, 17. 18.
