Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - IX. Fej. A nyolczadik parancsról
416 szavakkal mentegetik magokat és a hazugságot az okosaknak példájával védelmezik, a kiknek, mint mondják, szokásuk annak idején hazudni. Mondja ezeknek azt — s ez tagadhatatlan. — hogy1) a test okossága halál. Intse a hallgatókat, hogy bajaik és szorongattatásaikban bízzanak Istenben s a hazudozás fortélyához ne folyamodjanak. .Mert a kik ily mentő eszközhöz folyamodnak, azok nyíltan kijelentik, hogy inkább biznak saját okosságukban, sem hogy Isten gondviselésébe helyezzék reményeket. A kik hazugságuk okát azokra hárítják, a kiktől a hazugság által megosalattak: ezeket oktatni kell, hogy az embernek nem szabad boszut állania,2) sem a részért roszszal fizetnie, hanem inkább a roszat jóval kell meggyőznie: s ha szabad volna is az ily visszafizetés, mindazáltal senkinek sincs javára saját kárával boszut áílani : már pedig a legnagyobb kár az, a melyet a hazugság által vallunk. Azokat, a kik az emberi természet gyengeségét és gyarlóságát, hozzák fel. figyelmeztetni kell ama kötelességre, hogy isteni segélyért könyörögjenek és az emberi természet gyengeségének ne engedjenek. Kik a szokást vetik ellen, azokat inteni kell arra. hogy, ha a hazugságot megszokták, iparkodjanak, hogy igazmondók legyenek, főleg mivel azok, a kik gyakorlatból és szokásból vétkeznek, súlyosabb bűnt követnek el. mint mások. XXII. Mások hazugsága miatt nem kell hazudni. Mivel vannak, a kik mentségül másokra hivatkoznak, a kikről azt állítják, hogy többnyire hazudnak és hamisan esküsznek. azokat oly módon kell ama véleményükről leszoktatni, hogy a roszakat nem utánozni, hanem íeddeni és javítani kell : ha pedig magunk is hazudunk, más feddésére és javítására szavunknak csekély hatása van. Másokat, a kik azzal védik magokat. hogy igazat szólva gyakran kárt vallottak, igy ezáfolják meg a lelkipásztorok: hogy ez nem mentség, hanem vád, minthogy a keresztény embernek kötelessége bárminő kárt vallani inkább, mint hazudni. XXIII. Sem tréfából, sem haszonból nem szabad hazudni. Még két osztálya van azoknak, a kik hazugságaikat men') Rom. 8, Ö. 2) Rom. 12, 19. 21.
