Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - IX. Fej. A nyolczadik parancsról
413 XV. A vádlottaknak, midőn a törvényes hatóság által kérdezte, tnek, hazudni nem szabad. A vádlottaktól és a gonosztevőktől pedig Isten megkívánja, hogy az igazat megvallják, midőn a törvénykezés szabálya szerint kérdezik őket. Mert azon megváltás nem egyéb, mint Isten dicsérete és dicsőségének bizonyítása és némi hirdetése, miként .Józsiié mondja, ki midőn Achant az igazságnak megváltására irité, igy szólt:1) „Fiam! adj dicsőséget Izrael Urának Istenének.“ XVI. Miben áll a tanult, kötelességeY De mivel e parancs legfőképen a tanukat illeti, a plébánosoknak ezekről is szorgalmasan kell beszélniük. Mert a parancs lényege az, hogy nemcsak tiltja a hamis tanúságot, hanem az igazságnak kimondását is parancsolja. Mert az emberi ügyekben igen jó szolgálatot tesz az igaz tanúvallomás, mivel számtalan dolog fordul elő, a melyeket,mi nem tudhatunk, ha csak tanukvallomásaiból meg nem ismerjük. Azért semmi sem szükségesebb, mint a tanúvallomások igazsága az oly dolgokban, a melyeket mi magunk nem tudunk, holott tudnunk kellene. Erre vonatkozik sz. Ágoston ama mondása:2) „a ki az igazságot eltitkolja és a ki hazugságot szól, mindkettő vétkezik; az, mivel használni nem akar, ez, mivel ártani kíván.“ Azonban néha szabad az igazságot elhallgatni, de a törvényszéken kivid : mert a törvényszék előtt, midőn a tanút a biró törvényesen felszólítja, az igazat mindenesetre ki kell nyilvánítania. Itt azonban a tanuknak óvakodniok kell, nehogy emlékezetükben nagyon elbizakodva. bizonyosnak állítsák azt, a mit bizonyosan nem tudnak. Hátra van, hogy szóljunk a védők és ügyvédekről, azután a vádlókról és végre a kereső felekről. XVII. Hogyan teljesíthetik kötelességeiket az ügyvédek és az ügy viselők ? Ezek segélyüket és védelmüket szükség idején ne tagadják meg az emberektől és a sziikölkődőket ingyen védelmezzék: továbbá igazságtalan ügyek védelmezését fel ne vállalják, se a ‘) Joz. 1, 19. 2) Sz. Ágost 80. f. XI. t. 3. kérd.
