Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - IX. Fej. A nyolczadik parancsról
414 pereket méltatlansággal ne nyújtsák, se fösvénységgel ne táplálják. A mi fáradozásuk és munkájuk bérét illeti, azt az igazság és méltányosság szerint határozzák meg. XVIII. Mikor nem teljesítik jól kötelességüket a kereső felelés vádlók? A kereső feleket pedig és a vádlókat inteni kell, nehogy valakinek szeretettről vagy gyülölségből. vagy más indulatból, igazságtalan bevádolás által kárt okozzanak. Végre ez isteni parancs minden jámbor embernek szól, hogy a gyülekezetekben és tál-sas körökben mindig igazán és meggyőződésből beszéljenek, semmit ne mondjanak, a mi mások becsületét sérthetné, még azok felől se. kiktől megsértve és bántalmazva érzik magokat, mivel meg kell emlékezniük, hogy azokkal oly viszonyban és összeköttetésben vannak, mint ugyanazon egy testnek tagjai. XIX. Mi módon lehet a keresztényekkel a hazugság utálatosságát megismertetni ? Hogy pedig a hívek a hazugság bűnét szívesebben kerüljék. bizonyítsa be nekik a plébános e bűn súlyosságát és rútságát. .Mert a szent iratok1) a hazugság atyjának az ördögöt nevezik. Az ördög ugyanis, mivel az igazságban meg nem állott, hazug és a hazugság atyja. Hozza fel ezen gonoszság eltávoztatása végett azon károkat, a melyek a hazugságot követik és minthogy ezek számtalanok, a károk és nyomorok forrásait és okait adja elő. Es pedig először is, hogy mennyire megbántja Istent és mily nagy gyűlöletét vonja magára a hamis és a hazug ember, Salamon ama bizonyítékával világosítsa fel :a) „E hatot gyűlöli az Ur és a hetediket utálja lelke : a kevély szemeket, a hazugnyelvet. az ártatlan vért ontó kezeket, a gonosz gondolatokat forraló vért, a gonoszra sietve futó lábakat, a hazugságokat beszélő hamis tanút és azt, ki az atyafiak közé visszavonásokat .hint.“ stb. Ki biztosítja tehát azt, ki Isten előtt oly gyűlöletes, hogy legsúlyosabban ne bűnhődjék. *) *) Ján. 8, 44. 2) Féldab. K, ti, 1(1. és k.
