Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
XIII. Kelemen pápa levele
a éles fegyverével kiirtsák, hanem némely 1 ábrakapott véleményeket is elfojtsanak, melyek vagy megakadályozzák elterjedésökkel a keresztény népben a hitnek dúsabb gyümölcsét vagy a tévtanlioz való közelségök által a hívek ártalmára lehetnének. Miután tehát a trienti szent zsinat azon eretnekségeket, melyek akkor az egyház világát elhomályosítani megkísértették, kárhoztatta, és a katholikus igazságot, a tévelyek ködét mintegy szétoszlatva, tisztább fénybe helyezte, és a midőn ugyanazon elődeink belátták, mikép az egyetemes egyháznak ama szent gyülekezete oly bölcs belátással és páratlan mérsékeltséggel élt, hogy azon vélemények kárhoztatásától, melyeket az egyházi tudósok tekintélye támogatott, tartózkodott: ugyanazon szent gyülekezet szándéka szerint egy más munkát akartak készíttetni, mely az egész tant magában foglalja, melyre a híveket oktatni szükséges, és a mely minden tévelytől tökéletesen ment legyen. E könyvet római Káté neve alatt nyomtatásban közrebocsátották, a miért kettős dicséretre méltók. Mert abban mind az egyháznak közös és minden tévelytől ment tanát összefoglalták, mind arra a népet nyilván oktatni világosan parancsolták, ekkép Krisztus Urunk parancsának hódolván, ki meghagyá az apostoloknak:1) „A mit nektek sötétben mondok, mondjátok el fényes nappal, és a mit fülbesugva hallotok, hirdessétek a tetőkről;“ egyszersmind jegyese, az egyház ama szavainak engedelmeskedvén: ., Jelentsd meg nekem, kit az én lelkem szeret, hol nyugszol délben;“2) mert a hol nincsen dél és hiányzik ama fénylő világosság, melyben az igazság tisztán felismerhető, ott a hamisság az igazsághoz való hasonlatossága miatt könnyen ‘) Mát. 10, 27. 2) Ének. 1. 6.
