Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

XIII. Kelemen pápa levele

6

hitelre talál, a homályban az igazságtól nehezen lévén megkülönböztethető. Tudták ugyanis, hogy azelőtt is voltak és ezután is lesznek, kik a juhokat csábítgatják és a bölcseség és tudomány dúsabh legelőivel kecsegtetik, a kikhez számosán seregeinek, mivel a lopott vizek édesebbek s a titkon adott kenyér kedvesebb.1) Nehogy tehát az egyház elcsábbittatva olyanok nyomdokin bolyongjon, kik maguk is tévelyegnek, az igazságban megállapodásra nem jöhetvén, mindig tanulván2) és az igazság ismeretére soha el nem jutván: azért a r. Kátéban csak azokat akarták világosan és érthetően kifejtve a keresztény nép elé adni, melyek az üdvösségre szükségesek és igen hasznosak.

De ezen, nem kis fáradsággal és szorgalommal összeállított, közmegegyezéssel helybenhagyott, és legnagyobb dicsérettel fogadott könyvet a lelkipásztorok kezeiből majd egészen kivette az újdonság szeretete, más és más kátét hozván létre, melyek a rómaival össze sem hasonlíthatók, a miből két rósz származott; az első az, hogy majdnem megszűnt a tanítás egyformaságának összhangja, és a tudatlanokra nézve a botránynak egy neme idéztetett elő, úgy hogy azok már többé nem látszottak önmagok előtt egy nyelviteknek, egyféle beszédüeknek ;3) a másik pedig, hogy a katholikus igazság előadásának több és különféle egyenetlen módjaiból versengések, ezekből pedig, minthogy az egyik Apolló, másik Péter, ismét más Pál követőjének mondogatta magát, a kedélyek meghasonlása és nagy egyenetlenségek származtak, mely szomorú villongásoknál Isten dicsőségének kisebbítésére semmi veszélyesb, a gyümölcsök megsemmil) Péld. 9. 17. 2) Timot. II. 3, 7. 3) Moz. I. K. 11, 1.