Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - VI. Fej. Az ötödik parancsról
384 XXI. A kik bennünket üldöznek. Istennek szolgái és segédei, habár azt rósz akaratból teszik is. Nem is büntet berniünket, mint elleneit, hanem, a mi az ő végtelen jóságára mutat, mint gyermekeit javít és fényit. 8 valóban, ha jól szemügyre vesszük, az emberek ily dolgokban nem egyebek, mint Istennek szolgái, s mintegy segédei, s noha az ember gyűlölhet valakit gonoszul, s annak rosszat kívánhat, de Isten megengedése nélkül semmikép sem árthat neki. Ez okból József1) fivéreinek gonosz tanácsait, és Dávid2) Szemei bántalinait békével tűrte. E dologhoz igen alkalmas azon érvelés is, melyet aranyszáju szent János3) nyomósán és tudományosan kifejtett: hogy t. i. kiki önmagát sérti meg: mert. a kik azt vélik, hogy méltatlansággal illettettek, ha a dolgot minden oldalról jól megfontolják, bizonyára belátják, hogy másoktól semmi méltatlanságot vagy kárt nem szenvedtek : mert habár az, a mivel megsértetnek, külsőleg megtörténik, mindazáltal leginkább magok sértik meg magokat, midőn lelkűket gyülölséggel, boszuvágygyal és irigységgel rutai beszennyezik. XX] L Minő jóban részesülnek azok, kik a bántalmakat örömest megbocsátják ? A második pont két fő hasznot foglal magában, melyek azokat illetik, kik Isten kedvéért a bántalmakat örömest megbocsátják : az első az. hogy Isten az idegen vétkek megbocsátóinak megígérő, hogy ők is bűneik bocsánatát fogják megnyerni : mely Ígéretből világosan kitűnik, mily kedves előtte a jámborságnak ezen cselekedete. A másik haszon az, hogy némi fenségre és tökéletességre jutunk: mivel a bántalmak elengedése által némileg hasonlók leszünk Istenhez, „ki4) napját fölkelti a jókra és roszakra; és esőt ád az igazaknak és gonoszaknak.“ XXIII. Minő és mennyi kár származik ellenségeink gyűlöletéből ? Végre azon károkat kell kifejteni, melyek akkor érnek bennünket, ha a rajtunk elkövetett bántalmakat meg nem bo- *) *) Móz. I. K. 45, 4. es k. 2) Kir. II. K. 16, 10 és k. a) Ar. sz. Ján. k. hogy mindenki önmag, sértetik meg. 4) Mát. 5, 45.
