Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - VI. Fej. Az ötödik parancsról
385 csátjuk. Azért azoknak, kik ellenségeiknek megbocsátani nem akarnak, állítsa szemeik elé a lelkipásztor, hogy a gytilölség nemcsak nagy vétek, hanem a vétkezés tartóssága által még inkább megrögzik; mert midőn az. kinek leikébe ez indulat befészkeli magát, ellenségének vérét szomjazza, a boszuállás reményével telve éjjel nappal folytonosan némi rósz lelki nyugtalanságban van. úgy, hogy a gyilkosság vagy más gonosz cselekedet gondolatával soha sem látszik felhagyni. Innét van, hogy az ilyent vagy épen nem, vagy csak legnagyobb fáradtsággal lehet rábírni arra, hogy a báutalmakat vagy teljesen megbocsássa, vagy legalább részben elengedje: azért méltán hasonlittatik a sebhez, melybe a lándzsa beletörött. XXIV. Kimutatása annak, hogy a gyülölségböl sok vétek származik. Továbbá sok rósz és vétek van, melyek a gytilölség bűnéhez, mintegy lánczhoz fűződnek. Azért e tekintetben igy szól sz. .János:1) „A ki gyűlöli atyjafiát, sötétségben vagyon és sötétségben jár és nem tudja, hová megyen: mert a sötétség megvakítatta szemeit.“ Azért szükségkép gyakran elesik. Mert lehetetlen, hogy valaki annak szavait vagy tetteit helyeselje, a kit gyűlöl. Innét támadnak a vakmerő és gonosz Ítéletek, harag, irigység, rágalom s több effélék, melyekbe azok is belevonatnak, kiket rokonság vagy barátság köt hozzájuk. Azért gyakran megesik. hogy egy vétekből sok más származik s méltán mondatik az „ördög“ vétkének, minthogy az „gyilkos“ volt kezdet óta. Azért az Isten Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus, midőn a farizeusok életére törnének, azokat „az ördög atyától valóknak“2) nevező. XX V. A gyülölség vétke elleni gyógyszerek. De a mondottakon kívül, melyek által e bűn megutálására juthatunk, más és pedig igen alkalmas gyógyszereket ajánl a szentirás. És pedig az első és leghathatósb gyógyszer Üdvözítőnk példája, melynek követését kell magunk elé. kitűznünk. Mert ő, noha a bűnnek legkisebb gyanúja sem eshetett rá, l) Ján. 2, 11. 2) I. Ján. 8, 44. 25
