Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - VI. Fej. Az ötödik parancsról
XIX. Miből tűnik ki leginkább a felebaráti szeretet, mely itt megparancsoltatilc ? Ámde mindezen kötelességek között legjelesebb, szeretettel legteljesebb, — a melyben illő magunkat leginkább gyakorolnunk, az, hogy a szenvedett méltatlanságokat csendes lélekkel megbocsássuk és elengedjük: a mire, mint előbb mondottuk, gyakran int és buzdít a szentirás, midőn nemcsak boldogoknak mondja azokat, kik igy cselekszenek, hanem erősiti, hogy bűneiknek bocsánatát is megnyerik Istentől: a kik pedig ezt tenni elmulasztják. vagy épenséggel vonakodnak, azt meg nem nyerik. De minthogy a boszuvágy az emberi szívbe mintegy bele van oltva, azért szükséges, hogy a lelkipásztor ne csak tanítsa, hanem teljesen meggyőzze a híveket, hogy a keresztény ember a méltatlanságokat elfeledni s megbocsátani tartozik. 8 minthogy ép erről a dologról gyakran tesznek említést a szent irók, azoktól kérjen tanácsot azok keményszivüségének megczáfolására, kik makacs. és megátolkodótt szívvel boszut szomjaznak. Ismerje azon igen fontos és a tárgyhoz legalkalmasabb érveket, melyeket azon atyák szentül használtak. XX. Főkép hogyan kell a gyiilölséget elnyomni, s a híreket a bánt almuk elfelcdésére bírni? Főleg pedig e hármat kell megmagyarázni: először: hogy azt. a ki magát megbántottnak véli, leginkább arról kell meggyőzni még, hogy az, a kin boszut kíván állani. nem volt fő oka a kárnak vagy bántalovnnak. így cselekedett ama csodálatra méltó Jób, ki a szabaei emberektől, a kaldeusoktól és a sátántól nagyon megkárosittatván. mindezt nem tekintve, mint igaz és istenfélő férfin helyesen és szentül e szavakkal élt:1) „Az Cr adta, az Ur elvette.“ Azért ama béketürő férfiú szavaiból és példájából győződjenek meg a keresztények arról, a mi kétséget nem szenved, hogy mindaz, a mit ez életben szenvedünk, az Úrtól származik, a ki minden igazságnak és irgalmasságnak atyja és szerzője. 388 l) Jób. 1, 21.
