Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - VI. Fej. Az ötödik parancsról
a törvény e parancsában nem foglaltatnak: ezek kivételével a többi mind tiltatik, akár a gyilkost, akár azt. ki ineggyilkoltatik, vagy a meggyilkolás módját tekintjük is. IX. Senkinek sem szabad magán tekintélyénél fogva ölni. Mert a mi azokat illeti, kik gyilkosságot követnek el, egyáltalán senki sincs kivéve, sem a gazdagok, sem a hatalmas emberek. sem az urak. sem a szülők, hanem minden személyválogatás és különbség nélkül mindenkinek tiltatik az ülés. X. Nincs senki, kire e törvény védelme ki ne terjedne. Ila pedig azokat tekintjük, a kiket meggyilkolnak, e törvény mindenkire kiterjed: s nincs oly alacsony és megvetett sorsú ember, ki e törvény védelme alatt nem állana. De önmagát megölni sem szabad senkinek is. mivel élete fölött senki oly hatalommal nem bir, hogy magát önkénye szerint megölhesse; azért e törvény szavai nem azt tiltják: „Mást meg ne ölj,-“ hanem egyszerűen: „Ne ölj.“ XI. Hányfélekép történik e parancs megszegése ? Ha pedig a gyilkosság elkövetésének sokféle módját tekintjük. egy sincs kivéve. Mert nem egyedül sajátkezüleg, késsel, kővel, bottal vagy kötéllel és méreggel nem szabad senkinek valakit életétől megfosztani, hanem tanácscsal, közbenjárással, segítséggel vagy bármily más módon is általában tiltatik azt tennie. E tekintetben szerfölött nagy volt a zsidóknak keményfejüsége és oktalansága, kik azt hivék, hogy e parancsot megtartják, csak kezeiket tartsák vissza a gyilkolástól. De a keresztény embernek, ki Krisztus magyarázatából tudja, hogy e törvény szellemi, mely t. i. parancsolja, hogy ne csak kezeink legyenek tiszták, hanem lelkünk is szeplőtlen és feddhetlen legyen, éppen nem elégséges az, a mivel azok bőven eleget tenni véltek; mert az evangéliumból tudjuk, hogy még haragudni sem szabad senkire, mert igy szól az Í r:1) „Én pedig mondom nektek, hogy minden, a ki atyjafiára haragszik, méltó az Ítéletre; a ki pedig mondja 379 *) Mát. 5, 22.
