Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - VI. Fej. Az ötödik parancsról
378 olyan gyilkolások is. melyek egyenesen Isten parancsára történnek. Lövi fiai. kik egy napon sok ezer embert megöltek, nem vétkeztek: e gyilkolás után igy szólt hozzájuk Mózes:1) „Ti ma kezeiteket az Urnák szenteltétek.“ VI. Ezen parancs dien, non vetkezik, a ki valakit véletlenül öl meg. E parancs ellen még az sem vétkezik, a ki nem akarva és nem szándékosan, hanem véletlenül embert öl: miről Mózes V. könyvében2) igy ir: „A ki megöli felebarátját akaratlanul és bebizonyodik. hogy tegnap és tegnapelőtt semmi gvülölsége nem volt ellene, hanem elment vele egyenes szívvel az 'niőre tát vágni és a favágásban a fejsze kiszaladt kezéből és a nyeléből kiesett vas barátját éri és megöli: az a három város egyikébe fusson és éljen.“ Ezen ülések olyanok, melyek, minthogy sem akaratból, sem szántszándékból nem történnek, azért a_ bűnök közé egyáltalán nem számíttatnak. A mit megerősít sz. Ágoston mondata:3) „Mert távol legyen, úgymond, hogy q, miket jó őzéiből, vagy mint megengedettet teszünk, ha belőtök akaratunkon kívül valami rósz következik, nekünk beszámíttassanak.“ • VII. Mikor gyilkos az, a ki véletlenül ölt meg valakit ? E kérdést illetőleg kétféleképpen lehet vétkezni: áz egyik az. ha valaki igazságtalan dologgal foglalkozva embert öl, például, ha valaki az áldott állapotban levő asszonyt megöklözné vagy megrágná, miből idétlen szülés következnék, az ugyan a megiitőnek akaratán kívül történnék, de nem vétke nélkül, minthogy neki semmikép sem szabad az ily asszonyt megütni. A másik az, ha mindent szemügyre nem vévén, hanyagságból s óvatosság hiányából öl meg valakit. VIII. Saját életünk védelmczése végett is szabad mást megölni ? Ez okból, ha valaki életének védelme végett minden óvatosság daczára embertársát megöli, világos, hogy ezen törvény ellen nem vét. S ezen most említett gyilkolások olyanok, melyek *) Móz. II. K. 32. 29. *) Móz, V. K. 19, 4. 5. ») Sz. Ágost. 47. lev.
