Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - V. Fej. A negyedik parancsról
IV. Miként foglaltatik az Isten iránti szeretet a három első parancsban, s a felebarát iránti szeretet a többiben, és mely különbség van közöttük? Mert a három fónebbi parancsban, melyekről szólottánk, a tárgy, melyről szólnak, az Isten, az -az: a legfőbb jó ; a többiben pedig felebarátunk java. Azokban legfőbb, ezekben az azt megközelítő szeretet van kitűzve; azok a ezélra, ezek pedig azokra vonatkoznak, a mik a ezélra eszközül szolgálnak. Azonkívül Isten szeretető független: mert Istent önmagáért, nem másért, mindenek fölött ktdl szeretni; ellenben felebarátunk szeretető Isten szeretetéből származik, s mint biztos szabályhoz, ahhoz kell alkalmazkodnia. Mert ha szüleinket szeretjük, urainknak engedelmeskedünk, elöljáróinkat tiszteljük: mindezt fokép azért kell tennünk, mivel Isten az ő teremtőjök, és őket inasak fölé helyezte, kiknek közreműködésével a többi embereket kormányozza és oltalmazza; s mivel ő parancsolja, hogy őket tiszteljük, ezt azért kell tennünk, mivel e ^tiszteletre maga az Isten méltatja őket. Innét van. hogy a tisztelet, melylyel szüléink iránt viseltetünk, inkább Isten, mint emberek iránt való tiszteletnek látszik. Mert szent Máténál,1) midőn az elöljárók iránti engedelmességről van szó, igy olvassuk: „A ki titeket befogad, engem fogad be;“ s az apostol az Efeznsiakhoz*) irt levelében a szolgákat oktatván igy szól: „Szolgák, engedelmeskedjetek testi uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szivetek egyenességében, mint Krisztusnak: nem szemre szolgálván, mint embereknek kedveskedő!;, hanem mint Krisztus szolgái.“ V. Hogyan vau. hogy az Isten iránti szeretetnek határa nincs, a felebaráti szeretet pedig határok közé van szorítva ? Ehhez járul, hogy Istent eléggé méltóan becsülni, iránta elég áhítattal s tisztelettel lenni nem vagyunk képesek, de iránta a szeretet vég nélkül nőhet s azért szükséges, hogy szeretetünk iránta naponkint buzgóbb legyen; kit saját parancsa szerint3) teljes szivünkből, teljes lelkűnkből s minden erőnjvből .tartozunk szeretni. Ellenben a szeretetnek, melylyel felebarátunk iránt viseltetünk, meg. vannak a maga határai; mert az Ür4) azt *) Mát. 10, 40. 2) Efez. ti, 5. ti. s) Móz. V. K. 6, 5. Luk. 10, 27. *) Mát. 22, 37. 366
