Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - VI. Fej. Az utolsó kenet szentségéről

sóghez. Azért gond jók legyen rá a lelkipásztoroknak, hogy ezen. ámbár magában mindenkor üdvös mennyei gyógyszert mégis leginkább akkor alkalmazzák, midőn azt az orvoslandóknak áhítata és isteni félelme által még hasznosabbnak látják. Tehát senkinek, a ki súlyos betegségben nincs, az utolsó kenet szentségét feladni nem szabad, habár életveszély elé megy is. mint: a ki veszélyes tengeri útra készül, vagy csatába indul, a hol bizonyos halál vár reá: vagy ha a halálra Ítélt vesztőhelyre vitetnék is. Azonkívül mindazok, kik az ész használatával nem bírnak, ezen szentség felvételére nem alkalmasak; Így a gyermekek. kik nem követnek el bűnt, melynek maradványai ezen szentség gyógyszere által volnának orvoslandók: továbbá az esztelenek és őrjöngök, kivéve, ha néha az ész használatát viszszanyerik és akkor vallásos érzület jelét adják, és kérik, hogy a szent olajjal megkeressenek. Mert a ki születésétől fogva észszel és érteleinniel soha sem hirt, azt nem szabad megkenni: ellenben megkenendő a beteg, ha, miután még ép észszel bírva ezen szentségben részesülni kívánt, utóbb őrültségbe s őrjöngésbe esik.

X. A testnek mely részeit kell megkenni ?

A testnek nem minden részét kell megkenni, hanem csak azokat, melyeket a természet az embernek mintegy érzék szervül adott: a szemeket a látás, a füleket a hallás, az orrot a szaglás, a szájt az ízlés vagy a beszéd, a kezeket a tapintás miatt, a mely ámbár az egész testben egyenlőkép elterjed, mindazáltal azon részben legélénkebb. A megkenés ezen módját az egész egyház megtartja és ezen szentség természetével is leginkább megegyez; mert gyógyszer gyanánt van. Es mivel a testi betegségekben, habár az egész test szenved, mégis csak azon részre alkalinaztatik a gyógyszer, a melyből mint kútfőből és forrásból a nyavalya ered: azért nem az egész test, hanem azon tagok kenetnek meg, a melyekben leginkább rejlik az érzés tehetsége; a lágyékok is, mint a gyönyör és kéj székhelye: továbbá a lábak, mint a menés és mozgás eszközei.

XI. Az utolsó kenetet lehet ismételni.

Ezeket illetőleg meg kell tartani, hogy ugyanazon egy