Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - VI. Fej. Az utolsó kenet szentségéről

280

betegségben, midőn a beteg ugyanazon veszélyben van, csak egyszer kell a kenntet feladni. Hogyha ezen kenet felvétele után a beteg felgyógyul: annyiszor lehet rá alkalmazni ezen szentség segélyét, a hányszor azután oly életveszélybe esik. Ebből világos, hogy azon szentségekhez kell számítani, melyeket ismételni lehet.

XII. Mily áhítattal és készülettel leéli ezen szentséget fölvenni ?

Minthogy nagyon kell gondoskodni arról, hogy e szentség kegyelmét valami ne akadályozza, azzal pedig semmi sem ellenkezik inkább, mint valamely halálos bűn: azért meg kell tartani a katholikus egyház azon szokását, hogy az utolsó kenet felvétele előtt a peuitencziatartás és az oltáriszentség kiszolgáltassák. S ezután törekedjenek a lelkiatyák a beteget rábírni, hogy oly bizalommal fogadják a lelkiatyától a szent kenntet, milyennel azok szoktak az apostolokhoz folyamodni, kik tőlük gyógyulást reménylettek. Mindenekelőtt pedig a lélek üdvét kell kérni, azután a test egészségét azon föltétellel: „Ha az örök dicsőség elnyerésére hasznos leend.“ Nem is kételkedhetnek a hívek, hogy azon szent és ünnepélyes imákat, mélyeket a pap nem a maga nevében, hanem mint az egyház s a mi Urunk Jézus Krisztus képviselője használ, az Isten meghallgatja. 8 főkép arra kell őket buzdítani, hogy ezen üdvös kenet szentségének áhitatos és vallásos fölvételére annál nagyobb gondot fordítsanak, minél nehezebb harcz közelit s minél inkább hanyatlanak a lelki és testi erők.

XIII. Ki a kiszolgáltatója. ezen szentségnek ?

Hogy ki az utolsó kenet kiszolgáltatója, ugyanazon apostoltól tudjuk, ki az Ur törvényét kihirdette; mert azt mondja: „Hívja a papokat,“ mely névvel nem azokat jelzi, kik korosabbak, a mint a trienti zsinat1) bölcsen kifejté, vagy a kik a nép között előkelőbbek: hanem a püspököktől kezeik föltévése által törvényesen fölszentelt papokat. Tehát az áldozópap tisztje e szentség kiszolgáltatása. Mindazáltal az anyaszentegyház határozata szerint nem minden áldozópapnak, hanem a tulajdon lelkipásztornak, ki joghatósággal 'hir, vagy a kinek az e tisztség végzésére ha*) Trient, zsin. 14. ül. az utolsó ken. öl. f. 4. szab.