Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - VI. Fej. Az utolsó kenet szentségéről

278

VIII. Ki a szerzője ezen szentségnek?

Miután megmutattuk, hogy az utolsó kenet igazán s tulajdonképen a szentségek közé tartozik: ebből az is következik, hogy azt Krisztus Urunk rendelte, mit később sz. Jakab apostol a híveknek tudtul adott és kihirdetett. Maga az Üdvözítő ezen megkenésnek némi példáját is adta. midőn tanítványait kettenként maga előtt küldő; mert Írva van róluk az evangéliumban:1) „És kimenvén, hirdetik vala, hogy biinbánatot tartsanak, és sok ördögöt özének ki és sok beteget kenőnek meg olajjal és meggyógyítanak.“ Ezen kenetről hinnünk kell, hogy nem az apostolok gondolták ki, hanem az Ur parancsolta; nem természetes erővel birt, hanem titkos jelentésű volt, inkább a lélek inegorvoslására, mint a test gyógyítására rendelve; amint sz. Dénes, sz. Ambrus, aranyszáju sz. .János és nagy Gergely is állítják, ugv, hogy semmi kétséget sem szenved, hogy ezt a kath. egyház hét szentségének egyikéül a legnagyobb áhítattal kell fogadnunk. IX.

IX. Kiknek kell feladni az utolsó kendet ?

Továbbá meg kell tanítani a híveket, hogy, ámbár ezen szentség mindenkit illet, mindazáltal némelyek kivétetnek, kiknek nem kell kiszolgáltatni. Es pedig először kivétetnek az egészséges és erős testtel bírók : mert, hogy azokat nem kell az utolsó kenetben részesíteni, mind az apostol tanítja, midőn mondja: „Valaki beteg közéletek V“ mind az ész bizonyltja: mert azért rendeltetett, hogy nemcsak a léleknek, hanem a testnek is gyógyszerül szolgáljon. Minthogy pedig csak azoknak van szükségük gyógyszerre, a kik betegek: azért e szentséget csak azoknak kell feladni, kik oly veszélyes betegségben vannak, hogy éltük utolsó napja bekövetkezésétől lehet félni. Azonban súlyosan vétkeznek azok, kik a beteg megkenését addig halasztják, mig a felgyógyulás minden reményét vesztve, öntudatát és érzékeit nélkülözni kezdi: mert bizonyos, hogy a szentség bőségesebb kegyelmének elnyerése igen hasznos, ha a beteg akkor, kenetik meg a sz. olajjal, midőn még ép eszmélettel, észszel hir és hittel s áh itatós akarattal járulhat a szent*) Márk. II, 12, 13.