Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - V. Fej. A penitencziatartás szentségéről

hogy a bünbánat gyümölcse a bűnöktől való (eloldozás. Mily hasznos a gyónás, ezen kívül még altból is érthető, hogy azoknak, kik vétkes életet élnek, a tapasztalás szerint semmi sem használ annyit erkölcseik megjavítására, mint ha néha titkos gondolataikat, szavaikat, minden cselekedetüket okos és hű barátjok előtt feltárják, a ki őket tettel és tanácsosai segíteni képes. Épen igy nagyon üdvösnek kell tartanunk azokra nézve, kiket bűneik öntudata furdal, hogy a pap előtt, ki Krisztus Urunk helyettese s kit a legszigorúbb törvény örökös hallgatásra kötelez, föltárják lelkűk betegségeit és sebeit; mert azonnal kész gyógyszerekre találnak, a melyek némi mennyei erővel bírnak nemcsak a jelen betegség meggyógyitására, hanem a léleknek olyan megerősítésére is, hogy ezentúl nem esik könnyen hasonló betegségbe s nyavalyába. 'Á gyónás azon hasznát sem szabad hallgatással mellőzni, mely a társadalomra nézve nagy fontossággal bir. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy, ha a szent gyónás a kér. rendszerből kizáratnék, titkos és undok bűnökkel teljes lenne minden, melyeket azután és más sokkal nagyobbakat is, a bűn szokása által megromlott emberek nyilván sem szégyenlenének elkövetni. A megvallás szégyene ugyanis zabolázza a vétkezési vágyat és vakmerőséget és fékezi a gonoszságot. Miután a gyónás hasznát kifejtették a lelkipásztorok, annak természetét és erejét kell megmagyarázniok.

XXXVIII. A szent gyónás fogalma és természete.

A gyónást úgy határozzák meg, hogy az a bűnöknek megváltása, a poenitentiatartás szentségében azon őzéiből, hogy a kulcsok hatalmánál fogva azoknak bocsánatát megnyerjük. Helyesen neveztetik vádolásnak, mivel nem úgy kell elszámlálnunk a bűnöket, mintha kérkednénk gonoszságunkkal, mint teszik azok, kik örülnek, ha gonoszát cselekszenek; sőt úgy sem kell azokat elbeszélni, mint mikor valamely történt dolgot beszélünk el a közömbös hallgatók mulattatására. Hanem vádoló szívvel úgy kell előszámlálnunk, hogy azokat magunkban megtorolni is kívánjuk. Meggyónjuk pedig a bűnöket bocsánat nyerés végett, mert ezen ítélet felette különbözik a főbenjáró vétségek körüli törvényszéki vizsgálatoktól, melyeknél a vallomást büntetés és halál, nem a bűntől fölmentetés és a vétség elengedése követi. A sz. atyák is ezen értelemben, habár más szavakkal, határozták meg a