Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - V. Fej. A penitencziatartás szentségéről

gyónást; igy például, midőn sz. Ágoston mondja:1) „A gyónás az, mely a titkos betegséget a bocsánat reményében télfödi“; és szent Gergely:3) „a gyónás a bűnök megutálása“: mind a két meghatározás könnyen összeegyeztethető a fenebbivel.

XXXIX. Miért és mikor rendelte Krisztus a gyónást ?

Ezek után, a mi mindezeknél fontosabb, tanítsák a plébánosok és adják elő a híveknek, hogy e szentséget Krisztus Urunk, ki mindeneket jól és pedig egyedül üdvünkért cselekedett, az ő legnagyobb jósága- és irgalmából rendelő. Feltámadása után ugyanis az összegyülekezett apostolokra rájuk lehelt, mondván :*) „Vegyétek a Szentleiket, a kiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik; és a kiknek megtartjátok, meg vannak tartva“.

XL. A sz. Írás más helyeiből is kitűnik, hogy a gyónást Krisztus rendelte.

S ezt látszott jelenteni az Ur. midőn az apostolokat megbízta,4) hogy a halottaiból feltámasztott Lázárt az őt övező kötelékekből kioldják. Sz. Ágoston ugyanis igy magyarázza e helyet:“) „A papok — úgymond — már többet tehetnek, többet engedhetnek a gyónóknak, kiknek a vétket megbocsátják. Az Í r ugyanis a már feltámasztott Lázárt maguk az apostolok által a tanítványoknak adta át. hogy feloldozzák őt, jelentvén, hogy a feloldozás hatalma az áldozároknak adatott“. Ide tartozik az is. hogy azoknak, kik az utón a bélpoklosságtól megtisztultak, megparancsolá,8) hogy „mutassák meg magukat a papoknak“ és vessék alá magukat azok Ítéletének.

XLI. Az Ur szaraiból kitűnik, hogy a gyónást szükégképen a lelkiatya előtt kell végezni, és hogy az apostolok utódai bírák.

Minthogy tehát az Ur az áldozároknak adta a bűnök f'öloldozása- és megtartásának hatalmát, világos, hogy őket azon ügyben birákul is rendelte. Mivel azonban — amint ezt a trienti sz. zsinat bölcsen megjegyzi,7) semmiféle ügyben sem lehet igaz

l) 29. beszéd. 5. f. 2) 40. hóm. az Evang. felett. 3) Ján. 20, 22, 23.

4) Ján. 11, 14. 6) Az igazi- és ál bánat. 10. f. 6) Luk. 17, 14. ’) 14. ül.

A bánat. 5. f.