Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - II. Fej. A keresztség szentségéről
loo XXL Mikor lett a keresztség törvénye, az emberekre nézve kötelező ? De a másik időpontot illetőleg, tudniillik mikor hozatott a keresztség fölvételéről szóló törvény, erre nézve sem lehet kételynek helye. Mert a szent irók megegyeznek abban, hogy azon időtől fogva, midőn az Ur, föltámadása után az apostoloknak megparancsolta:1) „Elmenvén tanítsatok minden nemzeteket, megkeresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és Szentieteknek nevében“, lett minden emberre nézve, kik az örök életet elnyerni akarják, a keresztségről szóló törvény kötelező. Kitűnik ez az apostolok fejének tanúbizonyságából, midőn mondja:2) „Ujonán szült minket élő reménységre a Jézus Krisztusnak halottaiból való föltámadása által“ : valamint Pálnak ama helyéből is, hol az egyházról szól:3) „Önmagát adta érette: hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az élet igéje által“ ; mert mindkettő a keresztség kötelező erejét azon időre látszik visszavinni, mely Urunk halálát követte, úgy hogy épen nem kételkedhetünk, hogy az Üdvözítőnek ama szavai is:4) „11a ki ujonan nem születik vízből és Szentiélekből, nem mehet be menynyek országába“, ugyanazon időre vonatkoztak, mely a szenvedés után vala bekövetkezendő. XXII. Mily tiszteletben kell tartani a keresztség szentségét ? Ha a lelkipásztor ezeket pontosan előadja, a hívek e szentség legnagyobb méltóságát bizonyosan megismerik és legbensőbb lelki áhítattal tisztelik; főkép, ha meggondolják, hogy ama kiváló és dús adományok, melyek Krisztus megkereszteltetósekor csodajelek által nyilváníttattak, mindenkinek, mikor megkereszteltetik, a Szentlélek legbensőbb ereje által adatnak és osztogattatnak. Mert ha a mi szemeink is, miként Eliz/us szolgájával5) történt, megnyílnának, úgy hogy a menynyeieket szemlélhetnék; alig gondolhatni oly tompa elméjűt, kit a keresztsóg isteni titkai a legnagyobb bámulatra ne ragadnának: miért ne hinnék tehát ugyanennek bekövetkezését, ha a lelkipásztorok e szentség kincseit úgy fejtik ki, hogy a hívek azokat *) Mát. 28, 19. a) I. Pét. 1, 3. 3) Efez. 5, 25. köv. 4) Ján. 3, 5. 5) Kir. IV. K. 6, 17.
