Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - II. Fej. A keresztség szentségéről
156 ha nem is testi szemekkel, de igenis a hit fénye által inegvilágósitott ész erejével szemlélhetik? XXIII. Kik szolgáltathatják ki a keresztséget ? Továbbá nemcsak hasznos, hanem szükséges is előadni, hogy kik szolgáltathatják ki e szentséget, részint, hogy azok, kikre e tiszt főkép bízva van, azt szentül és istenesen törekedjenek kiszolgáltatni; részint, hogy senki, mintegy saját hatáskörét átlépvén, más jogába idő előtt bele ne avatkozzék vagy azt dölyfösen meg ne sértse, miután az apostol1) szerint mindenben rendet kell tartani. Azért meg kell tanítani a híveket, hogy a kiszolgálóknak három rendje van, és pedig első helyre teendők a püspökök és áldozárok, kiknek hatalom adatott, hogy tulajdon joggal, nem valami rendkívüli felhatalmazással gyakorolják e tisztet. Mert az apostolokban nekik parancsolta az Űr: „Élményén kereszteljetek“; noha a püspökök, hogy a nép oktatásának fontosabb gondját elhagyni ne kényszerüljenek, a keresztség kiszolgáltatásának tisztét az áldozárokra szokták bízni. Hogy pedig az áldozárok tulajdon joggal végzik e ténykedést, úgy hogy a püspök jelenlétekor is kiszolgáltathatják a keresztséget, kitűnik az atyák tanításából és az egyház gyakorlatából. Minthogy ugyanis a béke és egység szentsége — az oltáriszentség megszentelésére rendeltettek : illő volt, hogy hatalom adassék nekik mindazok kiszolgálására, melyek által kiki a béke és egységnek szükségképen részese lehet. Azért ha az atyák némelykor azt mondották, hogy az áldozároknak a püspök engedelme nélkül keresztelni nem szabad: ezt, úgy látszik, azon keresztségről kell érteni, mely az év bizonyos napjain ünnepélyes szertartások közt szokott kiszolgáltatni. A kiszolgálók közt második helyen vannak a szerpapok (diaconok), kiknek a püspök vagy áldozár engedelme nélkül e szentséget nem szabad kiszolgáltatni; ezt bizonyítják a sz. atyák számos tételei. Az utolsó helyet azok foglalják el, kik szükség esetében ünnepélyes szertartások nélkül keresztelhetnek; ide sorolandó mindenki a népből is, akár férfi, akár nő, bármely felekezethez tartozzanak. Mert mind a zsidóknak, mind a hitetleneknek, mind az eretnekeknek megengedtetett szükség esetében e tiszt teljesítése; csak szándékuk legyen, *) *) I. Kor. 14, 40.
