Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - II. Fej. A keresztség szentségéről

testnek nem akármely részét, hanem különösen a főt, melyben mind a belső, mind a külső érzékek működnek, kell leönteni, és az, a ki keresztel, a szentség szavait, melyek az alakot képezik, nem a leöntés előtt vagy után, hanem leöntés közben mondja ki. Ezek megmagyarázása után szükséges azonfelül tanítani és a hívek emlékezetébe hozni, hogy a keresztség, valamint a többi szentségek is. Krisztus Urunktól rendeltetett.

XX■ Valljon Krisztus « keresztségct szenvedesd előtt vagy után

rendelte-e ?

A lelkipásztorok azt is gyakran kifejtsék és tanítsák, hogy a keresztségre nézve két különböző időt kell megjegyezni: az egyiket, midőn azt Üdvözítőnk rendelte, a másikat, midőn annak fölvétele parancsoltatok. A mi már az elsőt illeti: tudjuk, hogy e szentséget az Ur akkor rendelte, midőn Jánostól megkereszteltetvén, a víznek megszentelő erőt adott. Mert nazianzi sz. Gergely1) és sz. Ágoston2) bizonyítják, hogy a víznek _ ujjászületési erő adatott akkor a szellemi vagyis örök életre. És emez más helyen igy ir:®) „Mióta Krisztus a vízbe mártatott, azóta a viz minden vétket lemos“. És másutt:4) „Megkereszteltetik az Ur, nem szorulván megtisztulásra, hanem tiszta testének érintése által megtisztítván a vizet, hogy tisztitó erővel bírjon“. És erre nézve legnagyobb érvül az szolgálhatott, hogy akkor a Sz. Háromság, kinek nevében a keresztség ki szolgálatik, istenségének jelenlétét nyilvánította. Mert az Atyának szava5) hallatszott, a Fiú személye jelen volt, és a Szentlélek galamb képében alászállott; azonföltil megnyílt az ég, hova a keresztség által azóta eljuthatunk. Hogy miként adott az Ur a víznek oly nagy és oly isteni erőt, ezt emberi elménkkel fel nem foghatjuk. Azt azonban eléggé megérthetjük, hogy az Ur felvevén a keresztséget, az ő legszentebb és legtisztább testének érintése által a vizet a keresztség üdvös használatára megszentelte; mindazáltal hinnünk kell, hogy e szentség, habár a szenvedés előtt rendeltetett, mégis a szenvedéstől, mely Krisztus minden cselekedetének mintegy czélja volt, vette erejét és hatását.

4) Sz. Gerg. 38. besz. 2) Sz. Ágost. 136. besz. App. ell. 3) Sz. Ág.

135. besz. Ap. ell. *) Ugyanott. B) Mát. 3, 16. köv. Márk. 1, 9. köv. Márk. 3, 21. köv.