Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - II. Fej. A keresztség szentségéről

146

isteniségét szivökfe köti és abban Megváltónk halálát, eltemettetését és feltámadását mind szemlélés, mind követés végett szemeink elé állitja. Azért a lelkipásztorok soha fölösleges szorgalmat és törekvést e szentség tárgyalására nem fordíthatnak.

II. Mikor leéli a keresztségröl fokép szólnia a plébánosnak ?

Azért azon napokon kívül, melyeken ősi szokás szerint a keresztség isteni titkai kiváltkép magyarázandók, úgymint: Husvét és Pünkösd szombatján, mikor az egyház e szentséget a legnagyobb áhitat és kiváló ünnepélyességgel szokta kiszolgáltatni, még más napokon is keressenek alkalmat e tárgyról szólam. És erre nézve különösen azon idő látszik igen alkalmasnak, midőn néha a keresztség kiszolgáltatásánál észreveszi, hogy a hívek nagy számmal sereglenek össze; mert akkor sokkal könnyebb lesz, ha nem lehetne is minden e szentséghez tartozó fejezetiét tárgyalni, legalább egyet kettőt előadni, minthogy a hívek az e tárgyról szóló tant. melyet hallanak, egyszersmind a keresztség szent szertartásaiban kifejezve látják és áhítattal s figyelemmel szemlélik. Innét van aztán, hogy ki-ki azok által, miket másokon véghezvitetni lát. figyelmeztetvén, megemlékezik, minő fogadást tett Istennek, midőn a keresztséget fölvette és egyszersmind megfontolja, valljon élete és magaviseleté olyan volt-e, milyent maga a keresztény név vallása igór. Hogy tehát az előadandók világosan megmagyaráztassanak, ki kell fejtenie, milyen a keresztség természete és lényege; azonban előre kell bocsátania e szó jelentésének magyarázatát. III.

III. Mit jelent tulajdonkép a baptismus (keresztség) szó?

Ki-ki tudja, hogy a baptismus (keresztség) görög szó, mely habár a szentirásban nemcsak a szentséggel egybekötött leöntést, hanem a leürítésnek minden nemét, mely néha szenvedésre vitetett át, jelenti: mindazáltal az egyházi Íróknál nem jelenti a testnek bárminő leürítését, hanem azt, mely a szentséggel összeköttetik s a szavak meghatározott alakja nélkül nem szolgáltaik ki, ez értelemben használták leggyakrabban az apostolok is Krisztus Urunk rendeléséből.