Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - XIII. Fej. A tizenkettedik ágazatról

127

eljutni felette kivánkozék, igy szól:1) „.Mily kellemesek a te hajlékaid, erők Ura! kívánkozik és eped lelkem az Ur tornáczai után, szivem és testem örvendeznek az élő Istenben“. És hogy ez legyen a hívek érzelme, ez mindenek közös kívánsága, a plébánosnak nemcsak forrón óhajtani, de egész buzgalommal törekednie is kell erre.

XII. A boldogok nem részesülnek ugyanazon jutalmakban.

Mert „Atyám házában, úgymond az Ur,2) sok lakóhely vagyon“, melyekben ki-ki amint érdemli, kisebb nagyobb jutalomban fog részesülni. Mert9) „a ki szűkén vet, szűkén is arat és a ki áldással vet, áldással is arat“. Aliért is a hiveket nemcsak buzditani kell ama boldogságra, hanem ezen boldogság elnyerésének legbiztosabb módjára is gyakrabban kell őket figyelmeztetni, hogy a hit és szeretetheti bővelkedve, az imádságban és a szentségek üdvös fölvételében állhatatosak lévén, embertársaik iránt a jótékonyság minden cselekedeteit gyakorolják. Alert igy Isten irgalmassága által, ki ama boldog dicsőséget az őt szeretőknek készítette, egykor teljesülni fog az, mit a látnok jövendölt : *) „És az ón népem a béke szépségében fog lakni és a biztosság hajlékaiban és bőséges nyugalomban“.

') Zsolt. 83, 2. 2) Ján. 14, 2. 8) II. Kor. 9, 6. 4) íz. 32, 18.