Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában
MÁSODIK RÉSZ. I. FEJEZET. A szentségekről általában. I. A plébános fő gondot fordítson a szentségeidről szóló tan előadására. Noha a keresztény tanítás minden része tudományt és szorgalmat igényel: de a szentségekről szóló tan, mely mind Isten parancsából szükséges, mind pedig igen hasznos, a plébánosban különös tehetséget és gondosságot kíván, hogy annak alapos és gyakori előadása által a hívek képesittessenek a legkitűnőbb és legszentebb dolgok méltó és üdvös vételére és az áldozárok az isteni tilalom ama szabályától el ne térjenek:1) „Ne adjátok a szentet ebeknek és ne hányjátok gyöngyeiteket a sertések elé“. II. Mit jelent e szó: „ szentség“ ? Mindenekelőtt tehát, mivel a szentségekről általában kell szólnunk, magának a szónak jelentésén és fogalmán szükséges kezdeni és különféle jelentését megmagyarázni, hogy könnyebben megértsük, melyik e helyen a szónak valódi értelme. Azért figyelmeztetni kell a híveket, hogy a szentség szót, melyet itt tárgyalunk, máskép használták a világi és máskép a szent irók. Mert amazok a szentség szó alatt ama kötelezettséget akarták jelezni, midőn eskü által bizonyos szolgálatra kötelezzük magunkat, honnan azon eskü, mely által a katonák az állam Ilii szojgálatára kötelezik magukat, katonai szentségnek neveztetett. És *) Mát. 7, 6.
