Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - XII. Fej. A tizenegyedik ágazatról

117

feltámadnia, mely azelőtt meghalt: mégis egészen más és különböző lesz ennek állapota. Mert, hogy egyebeket mellőzzünk, legfőkép abban fognak a föltámadók testei mind önmagoktól különbözni, hogy inig azelőtt a halálnak alá voltak vetve, föltámadásuk után a nélkül, hogy a jók és gonoszok között különbség lenne, halhatatlanságot nyernek. A természetnek eme csodálatos visszaállítása Krisztus dicső győzelmének érdeme, melyet a halál fölött kivívott, miként a szentirás is bizonyítja. Meg van írva:1) „Megrontja a halált mindörökre“; és máshol:1) „Halálod leszek, oh halál!“ mit magyarázván az apostol igy szól:2) „Az utolsó ellenség pedig, ki megrontatik, a halál lesz“; és sz. Jánosnál olvassuk:3) „halál többé nem leszen.“ Legkivált pedig illő volt az, hogy Krisztus Urunk éfdeine, mely a halál uralmát megdöntötte, Ádáin vétkét hasonlíthatatlanul felülmúlja. De megegyező volt az isteni igazsággal az is, hogy a jók a boldog életet örökké élvezzék, a gonoszok pedig örök kínokat szenvedvén „keressék4) a halált, de meg ne találják, kívánjanak meghalni, de fusson tőlök a halál“. Es e halhatatlanság közös leend a jókkal és gonoszokkal.

XI. Mily adományokkal lesznek felékesitve a boldogok testei a föltámadás után ?

Azonkívül a szenteknek feltámadt testei némely kitűnő és jeles ékességekkel fognak bírni, melyeknél fogva sokkal nemesebbek lesznek, mint azelőtt bármikor voltak. Ezek közt ama négy a legfőbb, melyeket az atyák az apostol tanításából jegyeztek fel és melyek tulajdonságnak neveztetnek. Első ezek közül a szenvedhetlenség, azaz: azon ajándék és adomány, mely azt eszközli, hogy semmi bajt sem szenvedhetnek és semmi fájdalom és baj nem érheti őket. Mert sem a hidegség nagysága, sem a láng hősége, sem a vizek árja nem áldhat nekik. „Rothadásra vettetik el, úgymond az apostol, 5) rothadatlanságban támad fel.“ Hogy pedig a skolasztikusok szenvedhetlenségnek, nem pedig romlatlanságnak nevezték, oka az volt, hogy kifejez») Ozeás 13, 14. 2) I. Kor. 15, 26. 3) Titk. Jelen. 21, 4. *) Tit. Jel.

9, 6. 6) I. Kor. 15, 42.