Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - XI. Fej. A tizedik ágazatról
105 igen szükséges titok is foglaltatik; mert előbb mondottuk, hogy az azokban való szilárd hit nélkül, melyek a hitvallásban, hogy higyjük, elénk terjesztetnek, senki a keresztény jámborságra el nem juthat. De ha az, minek magában mindenki előtt világosnak kell lennie, némi bizonyítékkal is megerősítendőnek látszik, elég leend az, mit Üdvözítőnk kevéssel mennybemenetele előtt o tekintetben mondott, midőn tanitványinak megérthetés végett az irás értelmét fejtegette:1) „Kellett,“ úgymond, „Krisztusnak szenvedni és feltámadni halottaiból harmad napon, és hirdetni az ő nevében a megtérést és a bűnök bocsánatát minden nemzetek közt, elkezdvén Jeruzsálemtől.“ Ha e szavakra a plébánosok figyel meznek, könnyen meg fogják érteni, mind azt, hogy, mik a valláshoz tartoznak, a híveknek elé kell adniuk, mind pedig azt, hogy urunk főkép ezen ágazatnak megmagyarázását fontos kötelességükké tette. Tehát e helyid illetőleg a plébános tiszte leend, tanítani, nemcsak, hogy a kath. egyházban bűnök bocsánata van; melyről Izaiás jövendölte:2) „A mely nép abban lakik, attól el vétetik a gonoszság“hanem, hogy a bűnök megbocsátására hatalom is létezik abban, melylyel, ha annak rende és Krisztus urunktól megszabott törvények szerint élnek a papok, hinnünk kell, hogy a bűnök valóban megbocsáttatnak és elengedtetnek. II. Miként bocsáttatnak meg az egyházban a bűnök? Ezen biinbocsánatban, mihelyt hitvallást tevén a szent keresztséget felveszszük, oly bőségesen részesülünk, hogy az által a bűn — legyen az akár eredendő bűn akár saját akarattal, mulasztás vagy áthágás által elkövetett bűn — s a bűn büntetése egészen elengedtetik. Mindazonáltal a keresztség kegyelnie által mégsem szabadul meg senki a természet minden gyarlóságától; sőt inkább, minthogy mindenkinek küzdenie kell az érzékiség indulatai ellen, mely minket bűnökre ingerelni meg nem szűnik : alig találkozik valaki, a ki oly szilárdul ellenálljon, vagy oly éberen őrködjék tidve fölött, hogy minden bajt kikerülhessen. Minthogy tehát szükséges volt, hogy az egyházban legyen hatalom a bűnöket máskép is megbocsátani, nemcsak a keresztség szentségében: tehát reá bízattak a mennyország kulcsai, hogy l) Luk. 24, 46. s. k. 2) Isai. 33, 2.
