Nemes Vazul: A magyar Mária-Cell kegyhelyének ismertetése (Celldömölk, 1948)
nik előtte és élőszóval elmondják, mit tapasztaltak Dömölkön. A történteknek a híre regadja a népet a kápolnához; papjaik tilalma ellenére is mennek; nyugodtan viselik a szabad ég alatt az időjárás veszélyét; éjjel-nappal zeng az ének, tódulnak a gyóntatószékhez, mély áhítat fog el mindenkit. Makacs lelkek is megiörődnek, megtisztulnak a bűnbánat által; sokan hálálkodva jelentik az apátnak, micsoda kegyelmekben részesültek. A püspök abban a helyes felfogásban, hogy egyrészt nem kedvezhet a babonának, de másrészt a jogos Mária-tiszteletet sem szabad megakadályoznia, teljesen a trienti zsinatnak rendelkezéseihez tartja magát és a dörnölki ügyet a lehető leggondosabban akarja megvizsgálni. Kiküldi Károly Lőrinc győri nagyprépostot, aki tamáskodolt az események valóságában. A nagyprépost egy győri kanonokkal és egy kőfaragóval jön Dömölkre. Mindent a legaprólékosabban megvizsgáltak, semmi csalásnak, fortélynak nem jöhettek nyomára. A győri püspök előtt, tehát már három 14
