Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
96 terei, úgy látszik, sem az apátsági templomon, sem a Szent Jakab-kápolnán nem használtak kőfaragó] eleket. Amennyire ma ismerjük a kőfaragójelek elterjedését, nem tarthatjuk valószínűnek, hogy a különböző helyeken előbukkanó azonos formájú jelek ugyanazt az embert jelentenék. Annyi azonban bizonyos, hogy vannak jelek illetve inkább jeltípusok, amelyek bizonyos korokban, meghatározott művészeti körben különösen kedveltek voltak. A kőfaragójelek egyezéséből tehát bizonyos korlátolt valószínűség-értékű következtetéseket vonhatunk különböző építkezések közötti kapcsolatokra. Sohasem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a legegyszerűbb munkát végző kőfaragók jeleiről van szó, akik maguk az épület stílusára aligha lehettek jelentősebb befolyással. Ilyen értelemben nem lehet egészen véletlen, hogy a ma ismert 32 jáki kőfaragójelből 12 félét ismerünk más jelentős magyar emlékekről is. (Zsámbékon a 3., 4., 14., 18., 23., Lébényben a 14., 18., 20., 22., 24., Ócsán az 1., 3., 14., 20., 23., Gyulafehérvárt a 3., 15., 24., Egerben a 3., 7., 16., 23. számú jel fordul elő.) Hazai és osztrák cisztercita épületeken van illetve volt meg 7 jel (Heiligenkreuzban a 12., 27., Zwettl-ben a 3., 6., 22., Pilisien a 23., Bélapátfalván a 31. sz. jel). Worms és Gelnhausen körében 11 jáki jelnek van párja (1., 3., 4., 7., 10., 14., 15., 16., 18., 23., 24. számú jelek). Az apátsági templom második, 17—18. századi építési korszakából, midőn mindkét templom gazdag barokk berendezést és belső díszítést is kapott, épúgy csak a „mecénások" (adományozók, készíttetők) nevei maradtak fenn, mint a középkorból. A magyar barokk művészi élet szervezete ugyanis lényegében nem igen különbözött a középkorétól. Festők, faragók és kisebb munkát végző építészek az ipar névtelenségében dolgoztak, alávetve magukat a megbízók rendelkezéseinek. A mű maga most sem volt névtelen, csak nem a kivitelező mester nevét vagy szignatúráját, hanem a rendelő donátor képét vagy címerét viselte. A Folnay-kapun ma is láthatjuk az építtető címerét, olvashatjuk feliratát. A Szent Jakab-kápolnában lévő régi Mária oltáron ott van Csapodi Katalin képe, és a sekrestye fogadalmi képeinek mindegyikén megtaláljuk a készíttetők képét vagy nevét, de hiába keressük a festők sZignatúráját. A harmadik építési korszak, az 1896—1904. évi helyreállítás, annál gazdagabb nevekben. Az egész munka szellemi irányítója Schulek Frigyes volt, aki a jelentősebb szobrászati kiegészítések (főkapu ívmezője) és a neoromán stílusú új berendezés terveit is igen alaposan ellenőrizte és át javította. A helyreállítási tervek készítője és a munka vezetője Gyalus László volt. Ő tervezte a kiegészítéseket és az új berendezést is. Kopits János végezte a finomabb szobrász! mukát (ívmező, oltárszobrok stb. kivitele). A mellékhajókban álló Szent Anna- és Nepomuki Szent János-szobor Mátrai Lajos, iparművészeti iskolai tanár műve. Magyar ász Nándor jáki plébános, a restaurálás krónikása, mintha jóvá akarta volna tenni évszázadok mulasztásait: a szellemi vezetők és művészek mellett az egyszerű ipari munkát végzők neveit is feljegyezte. A kőfaragók munkavezetője Gunszt Márton volt, akit a pozsonyi klarisszák templomának helyre
