Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)

72

nyugati végén lévő hevederív alátámasztására, a tornyok emeletosztó párkányain, a főhajó délkeleti külső sarkán látható falszalag alsó befejezésére.

8. Az északi mellékhajóhoz a helyreállításkor igen óvatos kézzel nyúltak. Mindössze a fal melletti padkát egészítették ki a toronyaljában a padlószínt leszállításakor előkerült maradványok alapján és a 17. századi barokk ablakokat befalazták.

Keleti részén a padlóba illesztett igen kopott feliratos sírkő a már régen használaton kívül álló kripta helyét jelzi. A kriptát

46. kép. Gyámkő az északi mellékhajóban.

valószínűleg a 17. század dereka körül a Perneszí-család csináltatta. A 18. században a Rosty-családé volt; Rosty Ferenc alispánnak és országgyűlési követnek első feleségét, Borbála nevű leányát és Ferenc fiát temették ide.

A nehézkes, igen régiesnek látszó boltozatot a harmadik építési szakaszban az építkezést befejező dunántúli helyi mesterek készítették, akik, mint más emlékek is tanúskodnak róla. ezt a jellegzetes, a 12. század végén meghonosodott boltozási eljárást a 13. század közepe tájáig gyakran használták,

A helyreállításkor a boltozatot csak éppen kiegyengették, úgyhogy a már fennálló falakba való utólagos beépítés jelei ma is jól láthatók (46. kép).

A zárókő nélküli négyszögletes keresztmetszetű bordás keresztboltozat Magyarországba kétfelől jöhetett: egyrészt Lombardiából (pl. az esztergomi ú. n. trónterem), másrészt nyugat felől a ciszterciták közvetítésével. A vidéki építészetnek főként Dunántúlon csakhamar közkincse lett, és még a tatár