Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
67 koszorús vagy galléros díszítés. (V. ö. Blois St. Nicolas, Amboise St. Denis, St. Benoit-sur-Loire). A déli toronyaljában a bimbókkal, a hajópilléreken hol a Gelnhausen-bambergi egymást keresztező, félpalmettákban végződő gyöngysor díszítésű levélszárakkal, hol a szélfújta levelekkel kombinálva találjuk (41. és 42. kép). 3. A harmadik típus a díszítő elemeket a hengeres oszloptörzs és a szögletes fejlemez közti szerves kapcsolat kifejezésének szolgálatába állítja és az indákat, stilizált leveleket, félpalmettákat a fej lemezsarok alatt szinte a kockaoszlopfő formájára emlékeztető szöglet vagy a bimbós oszlopfőt idéző levélcsomó képzésére használja fel. Az ehhez a típushoz tartozó oszlopfőkön a jórészt Gelnhausen és Bamberg közvetítette burgundi és normandiai eredetű díszítések uralkodnak. Igen jellegzetesek az índadíszes 41. kép. Oszlopfők az apátsági templom főhajójának északi pillérein (a karzat felöli első pillér délkeleti oldala). oszlopfők, amelyeken a kígyózó kusza indákat a klasszikus eredetű palmettakompozíciók mintájára vezették (v. ö. Gelnhausen, Pfalz, 40. és 41. kép.). Már szinte a bimbós oszlopfőhöz való átmenetet jelenti az a két oszlopfő, amelyeken normán jellegű egymásba fonódó gyöngysoros szalagok közt volutaszerűen kialakított levélcsomók támasztják alá a fejlemez sarkait (1. a 39. és 42. képen a jobb szélen!). 5. A főkaputól kiinduló és a templom belsejében végigvehető út végcélját, a templom legszentebb helyét a főszentély jelenti, amely eredeti felépítését és díszítéseinek jelentékeny részét jól megőrizte. A megújítás inkább csak a berendezésre szorítkozott. 1901-ben készült a padlóburkolat és az áldoztatő korlát, 1904- ben a főoltár. Az apszisz falát díszítő Szent György festményt a Műemlékek Országos Bizottsága 1937-ben Mauro Pelliciolival helyreállíttatta. A szentély alatt van az apátoknak valószínűleg a 17. század vége felé készült kriptája. A négyzetes szentélyszakasz egykor a főhajó keleti szakaszával együtt a szerzetesek karhelye volt. Felépítésében teljes tisztasággal érvényesült az a cisztercita ízű könnyed korai gótika, amely a nyugati előcsarnokban és a tornyok alatt nem bontakozhatott ki, a főhajóban pedig csak töredékesen és helyen
