Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
66 A pilléreket körítő oszlopok lábai, amelyek most csak az északi mellékhajó felőli oldalon állanak teljesen szabadon, a második építési szakasz már jól ismert fejlett formáit mutatják, helyenként a burgundi kora gótika jellegzetes saroklevéldíszítésével (47. kép). A falakon és az árkádíveken itt-ott díszítő festés nyomai láthatók, valószínűleg a 17. századból. A bejárattól számított második északi árkádív csúcsában van a Theodosius Duchon nevét őrző nehezen olvasható és részben már megfejthetetlen felirat: „THEODOSIVS DVCHON LYP ... A. 1637 R. S. D." 40. kép. Oszlopfők az apátsági templom főhajójának északi pillérein {a karzat felőli első pillér nyugati oldala), A főhajóban a templom összes oszlopfőfajtái megtalálhatók. Három alaptípust különböztethetünk meg: 1. A koragót bimbós oszlopfők szinte szabványosan egyformák. Az oszlopfő szerkezeti hivatását világosan érzékeltetik. Amint az eredeti állapotban maradt északi pilléreken megfigyelhetjük, viszonylagos formaszegénységük miatt a bimbós oszlopfők túlnyomórészt a mellékhajó felőli sötét oldalon kaptak helyet. 2. A második típus lényegében kehely-oszlopfő, amelynek díszítése azonban nem a szerkezet-adta tagolást fejezi ki, hanem a kehelynek fordított csonkakúp felületét egyszerűen beborítja két vagy három sor levéllel a nélkül, hogy a szögletes fejlemez sarkainak alátámasztását kihangsúlyozná. Az ide sorolható oszlopfők közt vannak erősen helyi jellegűek, a diadalív melletti délkeleti sarok két oszlopfője píkkelyszerű levéldíszével mintha pannonhalmi gyámkövek száraz és merev változata lenne (43. kép.). Felbukkan a szélfujta, mind egyirányban hajló levelekből álló díszítés is (40., 41., 42. kép.), de sovány, kissé vérszegény formái nyugati eredetre vallanak (pl. Montierender, Ramersdorf Ny. Németországban), szemben Vértesszentkereszt és Ócsa dús, viharborzolta lombokhoz hasonló bízáncías oszlopfőivel. Egy Esztergomban kiásott rokon oszlopfő, a grenoble-i székesegyház kerengőj ének egyik oszlopfőjével, együtt mintegy átmenetet jelenthet a régi keleti és a kései nyugati típus közt. Középfranciaországí formájában jelentkezik a
