Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
65 Jákon mindezt átformálva, szinte elrontva látjuk viszont. Az átlós bordák oszlopai ép oly vastagok, sőt néhol még vaskosabbak, mint a hevederívnek szánt középső. Oszlopföik is egyforma nagyok és különálló darabok, amelyek eredetileg aligha voltak arra szánva, hogy egy hármas oszlopköteg egységes fejezetét alkossák (v. ö. a zsámbéki főhajó hármas oszlopkötegeinek fejezeteivel!). Ép ezért a három oszloptörzs sehol sem simul egymáshoz és a szélsőket csak úgy tudták a haránt állított oszlopfők alá a hengeres törzseknek a falban való eltüntetése nélkül beilleszteni, hogy a falat körülöttük árokszerűen kivájták. Nem tudtak boldogulni az oszloptörzsgyűrűknek a gyámokra állított kísérő oszlopokkal való összekapcsolásával sem. A gyűrűt nem merték gyámként felhasználni, de átvágni sem, mint Pannonhalmán, A keleti oszlopkötegnél -— úgy látszik — egy harmadik, 39. kép. Oszlopfők az apátsági templom főhajójának északi pillérein (nyugati, karzat melletti félpillér). ugyancsak Pannonhalmáról (déli fal) jól ismert megoldás látszatát akarták kelteni, mintha a három törzs közös alapról indulna el, illetve a gyámok voltakép a gyűrűhöz tartoznának, és ezért a szélső oszlopok gyámköveít teljesen atektonikus módon az oszloptörzsgyűrű alá gyűrték (38. kép,). Hasonló furcsaság, hogy a diadalív melletti sarkokban gyámkő gyanánt egy-egy bimbós oszlopfőt használtak fel (43. kép.), és a főhajó boltozatát tartó oszlopfőkről a szentélyben és a nyugati részen elmaradhatatlan fejlemezek hiányzanak (a maiak a helyreállításkor készültek!). Ha mindehhez hozzávesszük még azt, hogy a középső oszlopok törzse is a gyűrűn felül többnyire aránytalanul vaskos és szabálytalan lesz, bizonyosnak kell tartanunk, hogy a főhajó támaszrendszerének befejezése és a tervezett boltozat elmaradása a harmadik építési szakasz szükségmegoldása volt. A főhajóban csak az oszlopfők és a gyámkövek vannak gazdagabb faragással díszítve. A templom külsején szinte egyeduralkodó bimbós oszlopfők itt jórészt a kevésbbé szembetűnő, mellékes helyekre szorultak. A főhelyen többnyire nagy gonddal faragott és rendkívül változatos növényi díszítéseket találunk, amelyekben a normán, burgundi, közép- és északfrancia későromán művészetnek részben a felsőrajnai-bambergi műhely által közvetített motívumait használták fel (39., 40., 41. és 42. kép). Bogyay Tamás dr.: A jáki apátsági templom és Szent Jakab-kápolna.
